A legenda

- Kösz, hogy segítesz adatokat keresni!- mondta vidáman Angie.
-Szívesen!- felelte Roll, de látszott rajta, gondolatai egész' máshol járnak.
Angie abbahagyta a kutatást, és mélyet sóhajtott.
-Hogy hívják?
-Tessék?- fordult meglepetten barátnőjéhez Roll.
-Na ide figyelj: álmatag tekintet + csendesség + állandó mosolygás = pasi van a dologban! Szóval... csak nem jöttél össze végre vele?- Angie szinte alig fért a bőrébe.
-Mégis kire gondolsz?- kérdezte a másik lány, bár nagyon is jól tudta, kire utal az a bizonyos "vele". Nem is sokáig tudta türtőztetni magát.
-Igen!- felelte mosolyogva.
-Na végre!- ölelte át boldogan barátnőjét Angie.- És mégis mennyire?
-Háát... azért még nem olyan nagyon, de már abszolút nem reménytelen a dolog!
-Kösz! Ebből marhára megokosodtam!- "dohogott" Ang, miközben folytatta az interneten áramló információk tanulmányozását.- Tegnapelőtt óta nem is láttalak! És ezt nyugodtan fogd fel szemrehányásnak!
-Bocsánat! Fontosabb dolgaim is voltak nálad!- mondta tettetett becsmérléssel Roll.
-Igen, ezt én is sejtettem, csak azt nyögd már ki végre, mi történt!- Angie-n teljesen úrrá lett az izgalom.
-Tegnap Lan randizni vitte Maylut!
-Tényleg? Az király!
-És amíg ők ketten elvoltak, addig mi Netcityben sétálgattunk, de ez most más volt! Olyan... öhm... egyszerűen nem tudom szavakba önteni!
-Bogárka, te totál belezúgtál!- nevetett Ang.
-Ahogy mondod!- kacsintott a rózsaszín navi, ám tekintete hirtelen elkomorult.
-Mi a baj Roll?- Angie hangjába árnyalatnyi félelem vegyült.
-Azt hiszem, találtam valamit!- azzal benyúlt a rohanó számok közé, s kihúzott egy hosszú adatcsíkot.
-Mi áll benne?- a másik lányt valami oknál fogva teljesen megigézték a zöld alapon vibráló sárgás karakterek. Halvány lila gőze sem volt, mit tartalmazhat, csak azt tudta megállapítani, barátnője egy szöveges dokumentumot tarta a kezében.
"Mintha pulzálna... Lüktetne, akár egy ér az emberi testben..."- Angie Rollra nézett, s a lány tekintete elárulta, ugyanaz az érzés uralkodott el rajta is.
-Maylu!
-Itt vagyok!- jelent meg az operátor képe navije mellett.
-Találtunk egy furcsa szöveget, de nem tudjuk elolvasni!
-Nincs valaki, aki ért az ilyesmihez?- kérdezte Ang.
-Szerintem mutassuk meg Higsby-nek! Hozzá úgy is közel állnak az ilyenek.- tűnt fel Rumiko is.
-Igazad lehet...- tűnődött a narancsszín navi, majd vidáman bólintott.- Veszíteni valónk úgy sincs, a chipbolt pedig úgy is csak pár sarokra van innen! Gyerünk!- karolta át Roll vállát, aki a hirtelen jött lendülettől majdnem orrabukott. Az első időkben még volt rá példa, hogy 1-1 ilyen "baráti gesztus" után a földről kellett összekanalazni...
-Aú! Esköszöm, veszélyesebb vagy, mint a vírusok!- korholta Angie-t a lány.
-Bocsi! A szokás hatalma...- felelte bűnbánó arccal Ang.
Elindultak az üzlethelyiség irányába, s néhány perc séta után meg is érkeztek, ám fájdalmasan kellett tapasztalniuk, hogy a bolt jelenleg üzemen kívül volt.

Elnézést kérünk,de
Higsby chipboltja
előreláthatólag
du. 3 óráig zárva tart!
Megértésüket köszönjük!

-Vajon mi történhetett? Higsby nem szokott csak úgy bezárni! Főleg nem ilyenkor!

-Szerintem megint valami új ritka battlechipet dédelget a szobájában, és kisebb gondja is nagyobb annál, hogy a vevőkkel foglalkozzon...- próbálta nyugtatni aggódó navijét Maylu.
-Nincs esetleg más, aki meg tudná fejteni a fájlt?- fordult Angie az operátorok felé.
-Talán... Yai! Az Ayano tech. főnökének lánya biztosan meg tud birkózni egy ilyen feladattal!- csillant fel Maylu szeme.
-Ok! Akkor nincs más hátra, mint előre!- mondta vidám kacsintás kíséretében Ang.
-Attól tartok, a hölgyek nem mennek sehova!
-Ki volt ez?- kapta fel fejét az ismeretlen hangra Roll, de furcsamód a kiberutcákon a megszokott rend uralkodott.
-Van nálatok valami, amire a vezetőmnek szüksége van!- mondta ismét az idegen.
A hömpölygő tömegben egyszercsak megpillantották, ki szólította meg őket: a navi nem volt túl magas, csupán néhány centivel nőtte túl a lányokat. Aranyszínű páncélja fémesen csillant a generált napfényben; finom vonásai és mélyen ülő tengerzöld szeme tekintélyt parancsolt.
Angie -óvatosan megérintve barátnője karját- elkezdett oldalazni, reménykedve, hogy elég előnyre szert téve sikerülhet elslisszolni a bizalmat éppen nem ébresztő fiú elől. Ám alighogy megmozdította a lábát, az idegen eltűnt a szeme elől, s a pillanat törtrésze alatt a háta mögött termett.
-Ne mozdulj!- szólt rá erélyesen a srác, majd lágyabb hangnemre váltott.- Szerinted miért kaptam a "Puskagolyó" nevet? Semmi esélyetek ellenem, gyorsaságom vetekszik a leggyorsabb lövedékek sebességével!- az utolsó szavakat egész' közelről súgta a lány fülébe.
-Bulletman! Elég a játszadozásból! Vedd el tőlük az adatokat, azután pedig töröld ki őket!
-Örömmel Meredith!- azzal az egész testében remegő Rollra nézett.
Viszont ekkor éles fájdalom hasított testébe, ami őt is igencsak meglepetésként érte.
-Szaladj Roll! Addig én feltartom!- kiáltotta Angie, miután kiszedte könyökét Bulletmanből.
-Ügyes húzás, nem tagadom...- egyenesedett fel újra a támadó.
-ENERGIAGÖMB!- hajított a lány egy fénygolyót ellensége irányába, azonban ezt ő már könnyűszerrel kikerülte.
-Milyen harcias valaki!- húzódott gonosz vigyorra a srác szája. Arcáról már miden fenséges eltűnt, s helyét az eszelős harci szellemnek adta át.
-Mire vársz még?!- fordult a narancssárga navi a másik lány felé.
-Nem hagylak itt! ROLL CSAPÁS!- bombázta meg Bulletmant egy kiadós szíváradattal a rózsaszín navi.- Ne aggódj, a fájlt odaadtam Ügyesnek, ő majd biztonságban célbajuttatja.
-Ok... Várjunk csak! Ki az az Ügyes?
- Ha nem haragszol, azt inkább később mesélném el!- mondta Roll, egy újabb támadás elől elugorva, de már érkezett is a következő csapás.
-Bulletman! Ágyú! Battlechip bent, és... FELTÖLTÉS!- navijével ellentétben a nő higgadt volt, csupán szeme csillogása árult el valamennyit izgatottságából.
A battlechip eredménye egy kisebbfajta, mozsárágyúhoz hasonlító fegyver lett.
- Ezt kapjátok ki!- azzal a gyújtózsinórt megrántva, a srác elsütötte. Az ágyúgolyóként funkcionáló bomba először 2, majd 4 felé vált, s végül 16 ökölnagyságú robbanófej tartott a lányok felé.
-Roll! Angie!- a két irányító kétségbeesetten próbált valami megoldást találni. Habár Ang energiapajzsa most megvédte mindkettőjüket, látszott a lányon, ereje kezd elfogyni.
-ROLL CSAPÁS!- támadt újra a rózsaszín navi lélegzetvételnyi szünetet engedve társának.
"Nem értem! Miért nem tudok kilépni a hálózatból? Egyszerűen... itt ragadtam!"
Angie-nek jót tett a néhány másodperces pihenő, s most újult erővel törte fejét valami épkézláb terven.
-Ang!
-Mondd Rumi!
-Van egy ötletem, de elég veszélyes!
-Ennél csak jobb sülhet ki belőle! BÉNÍTÓSUGÁR!- a nyaláb elérte Bulletmant, aki alkarjai helyén díszelgő géppisztolyaival sorozta őket. A sugár hatására azonban ájultan rogyott össze.
-Próbáljatok meg eljutni a Kolosszeumig! Ott már tudunk legálisan battlechipeket feltölteni!
-Rendben!- bólintott a két navi, s megkezdődött a rohanás. Rohanás az életükért.
-Szóval a Kolosszeum...- mondta csendesen Bulletman, majd hangosan felnevetett, mit sem törődve az őt körülvevő döbbent-ijedt navisereggel. Lassan felkelt. Minden tagja zsibogott, lábai megremegtek a rájuk nehezedő súlytól.- Attól tartok, a hölgyek hamarabb élvezni fogják a társaságom, mint azt hitték!
Meredith nem mondott semmit, csak lehúnyta szemét.

*

Az 5 PET egyszerre csörrent meg. Az üzenet mindössze két szót tartalmazott, s rögtön tudta mindenki, mi a kötelessége.

*

-Hé kislány! Megy a vonat?!- hallatszott egy zsörtölődő navi hangja.
-Bocsánat!- kiáltott hátra Angie. Már nem számolta, hány járókelőnek ment neki az elmúlt percek során. De nem is érdekelte. Másodpercenként pillantott maga mögé, de az ellenség mindvégig rejtve maradt a szeme elől.
"Itt van... érzem!"
Hamarosan elérték a netstadiont.
-Rakéta! Battlechip bent, és ... FELTÖLTÉS!
A töltet kettejük között csapódott a falba, s a robbanás óriási porfelhőt kavart. A lökéshullám jó másfél méterre röpítette a lányokat.
-Jó napot hölgyeim! Rég találkoztunk!
-Bulletman... Most már piszkosul kezd elegem lenni belőled!- sziszegte Ang villogó szemekkel.
-Mit akarsz tőlünk? Hisz' nincs nálunk semmi!- kiáltotta Roll, miközben folyamatosan hátrált az épület bejárata felé.
-Azt hiszed, nem vettem észre?
-Akkor mégis mi a célod?
-Célunk az, mi a felsőbb erők célja.- a Meredithnek szólított nő fátyolos hangja sejtelmesen csengett.- Az apró csavar jelentéktelennek tűnhet a hatalmas gépezetben, de az mégsem működhet nélküle...
-Jó, jó! Elég a ködös bla-bla szövegekből! Kinyögnéd végre, mit akarsz?- tett Angie egy újabb lépést a kiberjátéktér felé. Már csak néhány centi választotta el a hatásosabb ellentámadás lehetőségétől.
-Ha a börtön-lakat végre feltárul,  a világ más hely lesz!- mondta távolba révedő tekintettel Bulletman.
-Most!- Roll kihasználva a kínálkozó alkalmat, karon ragadta barátnőjét, s eszeveszett iramban rohant be a pályára.
-Bulletman! Utánuk!
-Igenis!- bólintott a fiú. Zöld szemei még révetegen csillogtak, ám egy pillanat múlva engedelmesen a lányok után eredt.
Amint átlépte a küzdőtér küszöbét, rögtön egy jól irányzott támadás fogadta.
-Roll! Víztorony! Battlechip bent, és... FELTÖLTÉS!

A két hatalmas örvény vészjóslóan közeledett a srác felé. Viszont ekkor egy csapat őrszem vírus jelent meg előtte, s egymás tetejére állva védőfalként blokkolták az imént indított akciót.
-Ha ti így, én is így!- mondta fölényesen a srác, s csettintett egyet. Ennek hatására seregnyi kártékony program jelent meg a legkülönbözőbb fajtából.
-Ez így nem lesz jó! Küldj valamit Rumi!
-Rendben!- riadt fel a lány, s chiptartója után nyúlt.- Pallos! Battlechip bent, és... FELTÖLTÉS!
-Nem most kéne álmodozni!- tolta le operátorát Angie, miközben két tűzvírussal hadakozott.
-Ne haragudj... Nem tudom, mi van velem...- Rumiko előtt kezdett összefolyni a külvilág. Szobája bútorai hullámzó masszákká váltak... Úgy érezte, alig kap levegőt...
"Mi történik? Miért vagyok ilyen rosszul?"
-Rumi!- kiáltott fel Maylu, mikor az amúgy is sápadt lány ájultan zuhant ki a kis képernyőről.
-A fenébe! Rumiko!- Ang szörnyen érezte magát, amiért az előbb így kioktatta a lányt.
-Na mi van? Az irányítód nem bírja az iramot?
-Mi? Te tudod, mi történt vele?
-Mondjuk úgy, a sebességem rabja lett...- Bulletman egyenesen a narancssárga navi szemébe nézett.
Angie -nem tudta miért- pillanatról pillanatra rosszabbul érezte magát. Zsongott a feje, s egyre kevésbé fogta fel, mi zajlik körülötte.
-Ne nézz rá!- hallotta valahonnan a távolból, majd valaki erősen megragadta.- Angie! ANGIE! Kérlek, ne haragudj...- Roll lesütötte a szemét, s a következő másodpercben hatalmas maflást kevert le a félájult lánynak.
-Mi történt? Hol vagyok?- nézett körül rémülten Angie.- És ők mikor kerültek ide?
-Ne nézzetek rá!- kiáltotta Megaman.- Csak úgy tűnik, mintha állna! A gyors mozgás miatt lettetek rosszul ti is!
-Akkor most hogyan támadjunk?- fordult barátai felé Suhanc.
-Jó kérdés!- sóhajtott Yai.
-De nem ártana valamit sürgősen kitalálni, különben nagy gáz lesz!- Dex kijelentése bármelyikük szájából elhangozhatott volna.
-Bulletman! Gépágyú! Battlechip bent, és... FELTÖLTÉS!
-Nem elég az a rengeteg vírus, még ez is!- jegyezte meg bosszúsan Tory az ellenség karjai helyén díszelgő fegyverekre pillantva. Ám ekkor támadt egy ötlete:
-Iceman! Jégvihar! Battlechip bent, és... FELTÖLTÉS!
A navi rögtön rájött a lépés logikájára, s a havas fergeteggel lefagyasztotta a srácot.
-Ha nem tud mozogni, nem is árthat!- mondta elégedetten Iceman.
-A csatát megnyertétek, de a háború még csak most kezdődik...- Meredith kicsatlakoztatta navijét, viszont ekkor újabb adag vírus árasztotta el a stadiont.
-Ne aggódjatok, jól van.- jelent meg Chaud képe, és ezzel egyidőben Protoman a színen.- Már fel is ébredt.
-Hála az égnek!- sóhajtott Angie.
-Készülj Megaman! Stílusváltás! Elektromos stílus... AKTIVÁLVA!- miután végbement az átalakulás Lan különös dologra lett figyelmes: Ang szemmel láthatóan rossz bőrben volt, s támadásai is rendszerint célt tévesztettek.
-Ang! Lépj ki!
-Nem tehetem Chaud... Segítenem kell...
-Nem nyitok vitát!- azzal a fiú kicsatlakoztatta.
-Angel kilép!- közölte a géphang.
-Elektrosokk támadás!
-Roll csapás!
-Kibervihar!
-Suhanc ágyú!
-Hőskard!- hangzottak a különböző támadások, s a kis bestiák hullottak is szép számmal.
-Ez volt az utolsó.- szólalt meg Protoman néhány perc elteltével.
Egyszercsak egyenruhás navik hada tűnt fel a bejáratnál.
-Éppen időben...- ingatta fejét Maylu.
-Kíváncsi vagyok, mi tarthatott ilyen sokáig!- fűzte hozzá Dex.
-Sajnálom uram, de Netcity több pontján is észleltünk vírusközpontokat. A szenzorok csak az elmúlt 2 percben jeleztek ellenséges aktivitást a NetKolosszeum körzetében.- állt meg Protomannel szemben az egyik rendőr.
-Ez különös...- motyogta a fiú, majd a navire nézett.- Vizsgálják át a terepet, és bármit találnak, azonnal jelentsék! Leléphet!
-Értettem!- szalutált az egyenruhás, majd sarkon fordult, s megkezdte az eligazítást.
-Szóval volt több támadás is...- gondolkodott Roll.
-Viszont az ittenit csak azután vették észre, miután...- folytatta Tory.
-Miután Bulletman kilépett!- csapott öklével a tenyerébe Megaman.
-Veszélyesebb, mint gondoltuk...- nézett maga elé Maylu.- Yai! Ügyes megérkezett?
-Igen.- bólintott a lány.
-Minél hamarabb le kell fordítanunk a szöveget! Muszáj rájönnünk, mi olyan fontos nekik!
-Rendben! Értetek küldök egy limuzint!
Társai bólintottak, s mindannyian kiléptek a rendszerből.

*

Minden egyre homályosabbá vált, s az apró, fényes pontok úgy táncoltak előtte, mint megannyi sziporkázó csillag. Szemeit mégsem tudta levenni a monitorról. Még érezte a zuhanást, azután minden elsötétült előtte... Egyszercsak valaki rázni kezdte, azután a nevén szólította.
-Rumi! Rumiko, ébredj! Gyerünk, meg tudod csinálni!
Lassan kinyitotta a szemét.
-Chaud?
-Hála az égnek!- ölelte magához a lányt.- Minden rendben?
-Azt hiszem... A fejem fáj egy kicsit, de különben jól vagyok.- viszonozta az ölelést Rumi.
-Örülök, hogy jól vagy!- suttogta a fiú, s gyengéden megcsókolta barátnőjét.
-Szeretlek!- mosolygott a lány.
-Én is szeretlek!- simított végig Rumi arcán Chaud.
Az interneten zajló csata hangjai azonban hamar véget vetettek a pillanat varázsának.
-Nem nyitok vitát!- hallotta a lány barátja ellentmondást nem tűrő hangját, azután pedig a jellegzetes szöveget.
-Angie!- nyúlt Rumiko PET-je után, mikor navije megjelent az LCD kijelzőn.
A lány azonban nem válaszolt. A virtuális padlón ülve, üveges tekintettel meredt maga elé. Testének egy-egy apróbb rándulása csak fokozta a gyanút operátorában, hogy valami nagyon nincs rendben.
-Átmegyek a nappaliba!- hadarta, s pár pillanat múlva már a másik számítógép segítségével próbált rájönni, mi ütötte ki ennyire Angie-t.
"Uram Isten!"- hökkent meg, mikor meglátta a részletes jelentést.- "Az energiaszintje az egekben van! Azonnal ki kell találnom valamit, különben saját magát törli ki!"
-Angie! Figyelj rám! Be foglak tölteni egy helyre. Amikor szólok, támadj olyan erővel, ahogy csak tudsz! Rendben?
A navi nem válaszolt, csak lassan bólintott. Rumiko lenyomott egy "ENTER"-t, s a kiberhelyiség egy óriási küzdőtérré alakult át, melynek falain -szabályos elrendezésben- tenyérnagyságú, fekete korongok sorakoztak.
-Ang! MOST!- kiáltotta a lány, s eközben azon rimánkodott, ne legyen túl késő a beavatkozáshoz.
A navi lassan felállt, lehunyta szemeit, s két kezét maga elé tartva készült a támadásra. Minden erejét össze kellett szednie, hogy talpon tudjon maradni. Teste körül halvány fényburok jelent meg, mely egyre ragyogóbbá vált, s végül egy sebes energiaörvénnyé alakult. A nyalábok közti apróbb réseken át itt-ott látni lehetett a küzdő lányt. Ruminak beletelt néhány másodpercbe, mire egyáltalán felfogta, mit lát: Angie nem a megszokott felszerelésében állt az örvény centrumában.
Páncélja alapját szintén egy vörös-narancs dressz alkotta, ám most egy sárga áttetsző szoknya párosult az összképhez. Jóval hosszabb, kibontott haját össze-vissza borzolta a kavargó szél.
"Ez... Mi történik? Ez nem is támadás!"- Rumiko sietve kezébe vette a kis kéziszámítógépét, s ekkor vette észre, hogy a kijelzőn egy kód karakterei rohannak keresztbe, egymás után. Remegő ujjal érintette meg a gombot. Miután megnyomta, az örvény intenzitása alább hagyott, s fokozatosan el is tűnt.
-Angie...- Rumi alig bírt beszélni.- Jól vagy?
A navi lassan operátorára nézett.
-Az... az energiaszinted  túllépte... a... maximumot... De amikor megpróbáltad kiengedni, egy kód jelent meg a PET-en. Aktiváltam... és... így lettél ilyen...
-Ne aggódj, most már minden rendben van! Jól vagyok. Jobban, mint valaha!- felelte bátorítóan Ang.
-Nem hittem volna, hogy ő is képes a stílusváltásra!- hallatszott Chaud elismerése.
-Jesszus! De megijesztettél!- nézett hátra Rumiko.- Mióta állsz ott?
-Csak most jöttem el a másik géptől.- lépett oda a fiú Rumihoz.- Hogy csináltátok?
-Fogalmam sincs. Csak azt tudom, hogy Angie majdnem törlődött miatta!
-Engem is beavatna valaki? Elvégre rólam van szó, vagy nem?- csattant fel Ang, bár hangjában igencsak ott bujkált a színjátszás.
-Majd Protoman elmondja!- töltötte fel navijét Chaud.- Nekem még egy kis megbeszélnivalóm van a hölggyel!- azzal kézenfogta barátnőjét, és átmentek egy másik szobába. Miután becsukták az ajtót, Rumiból előtört az ezidáig elfojtott nevetés.
-Biztos jól meggondoltad?- kérdezte a lány.- Ezek fél percen belül kikészítik egymást...
-Valamikor úgy is össze kell szokniuk!- sóhajtott a fú, majd cinkosan hozzátette:- Mindamellett neki sem árt egy kis, khm, társaság...
-Te kis kerítő!- fonta Rumi karjait Chaud nyaka köré. Azonban ekkor észrevette, a srác tekintete kétkedéstől terhes.- Valami baj van?- most jutott csak eszébe, hogy még nem is tudja, mi történt, míg nem volt eszméleténél.
-Bulletmant nem sikerült elintéznünk, és azt sem tudjuk, mit akarhatott. Yai azt mondta, értünk küld valakit...
-Értem. De van még valami, nem igaz?- kérdezte aggódva a lány a szűnni nem akaró komorságot látva.
-Igen, van.- bólintott Chaud.- Ez szervezett akció volt. Netcity több pontján elterelő hadműveletek voltak, ráadásul Bulletman képes megzavarni a jeladást is, úgyhogy muszáj utánanéznem az ügy hátterének! Ki tudja, mit művelt ezeken kívül...
A lány lehunyta szemét, s leült az étkezőasztal melletti egyik székre.
-Mennyire veszélyes?
-Nem tudom. Egyelőre felvesszük a kapcsolatot más ország-beli kapitányságokkal, azután majd elválik.
-Majd elválik...- ismételte halkan Rumiko.
-Hé...- guggolt le hozzá Chaud.- Ennél már százszor rosszabb helyzetből is kivágtam magam!- a fiú nyugodt hangja némi fényt csempészett barátnője sötét hangulatába.
-Bocs, csak aggódom...- mondta a lány egy halovány mosoly kíséretében.
-Ugyan... Inkább meg kellene köszönnöm...
-Mikor indulsz?
-Minél hamarabb elkezdem, annál többet tudhatunk meg erről az egészről. Úgyhogy szerintem már ma délután nekiállok.
Ebben a pillanatban autóduda szűrődött be az utcáról.
-Megyek, betöltöm Angie-t a PET-be.- indult Rumi a nappali felé.
-Várj, én is jövök.- szólt utána Chaud.
A lány keze már a kilincsen volt, ám ekkor hirtelen megtorpant.
-Azt hiszem, előtte inkább kopogok!- fordult hátra jelentőségteljes mosollyal. A srác nem felelt a nagyon is egyértelmű célzásra, csak mosolyogva megrázta a fejét.

*

-Szóval mi ez az egész?- fordult Ang Protomanhez, miután magukra maradtak.
-Valami oknál fogva te is képes vagy a stílusváltásra.- mondta a fiú szenvtelen hangon.
-És ez az új cuccon kívül jelent valami mást is?- kérdezte türelmetlenül Angie.- Ugyanis eddig: stílusváltás így, stílusváltás úgy... Végülis mi a frászról hadovál mindenki?
-Nem tudod?- Protomanen az őszinte meglepetés jelei mutatkoztak.
-Öööö... Nem... Miért, kéne?- vett visszább a lány az előbbi hévből.
-A stílusváltással az alapfegyvereid jóval magasabb hatásfokon működnek. Ráadásul így új mozgásokat is kapsz. Rajtad kívül csak egyvalakit ismerek, aki képes erre.- "Ezt nem hiszem el! Megamannél még lenyeltem, de hogy ez a lány is meg tudja csinálni... Be kell látnom, talán nem is alaptalan az önbizalma... Igaz, hogy lassan egy hónapja van a közelemben, mégsem mondhatom, hogy ismerem..."
-Na mi az?!- törte meg a csendet Angie.- Most nem vágsz semmit a fejemhez?- a lány hangja éles volt.
-Nem.- felelte higgadtan a fiú, s ellentétben az eddigi esetekkel, Angie-re nézett. Tekintetük találkozott.
-Szóval...- sütötte le szemét Ang.- Ez azt jelenti...
-Fegyverszünetet ajánlok.- Protoman, bár ebből kívülről semmi sem látszott, döbbenten tapasztalta, hogy a lányon nem csak a megkönnyebbülés, hanem leheletnyi zavar is felfedezhető volt.
-Köszönöm...- emelte fel újra a fejét Angie, s lassan elindult a srác felé.
Ha Protomannek lett volna szíve, biztosan kiugrott volna a helyéről. Habár azért így is úgy érezte, mintha testén minden pillanatban villámok százai cikáznának végig.
"Miért történik ez? Miért érzem ezt? Hiszen már lassan egy hónapja van itt, de eddig egyáltalán nem érdekelt, mi van vele! Jó, azt azért nem akartam, hogy baja legyen, de különben kizárólag Chaud miatt viseltem el! Egyszerűen... Nem is ismerem! Viszont az is igaz, hogy túl sok esélyt sem adtam erre sem neki, sem magamnak. Miért voltam akkor vele ennyire kemény? Mert igenis kemény voltam. Ha bevallom, ha nem! Miért..."- csak úgy kavarogtak fejében a megválaszolatlan kérdések.
-Szóval, akkor kezdjünk mindent elölről, tiszta lappal?- nyújtotta kezét vidáman Angie, aki épp' az imént változott vissza eredeti alakjába. A lány határozott, mégis mosolygós hangja máris jobb kedvre derítette a fiút.
-Pontosan!- viszonozta a békejobbot Protoman.
Az ezután következő néhány másodperces hallgatást végül a narancsszín navi törte meg.
-Tudom, hogy igazából kb. fél perce békültünk ki, de...
-De?
-Jól felsültem Bulletmennél, és azt szeretném, ha segítenél, hogy jobb harcos lehessek!- a lány olyan gyorsan hadart, hogy alig lehetett érteni. Utána pedig összeszorított szemmel várta a reakciót.
-Angie...- kezdte bizonytalanul a fiú.
-Igen?- szegezte rá Ang reménytől csillogó szemeit.
-Nem tudom elvállalni.- bökte ki Protoman.
-Értem.- sóhajtott a lány.- Bocs, ha lerohantalak...
-Erről szó sincs!- szaladta a srác a további mentegetőzések elé.- A támadás miatt nem lehet. Chauddal már ma délután nekikezdünk a kutatásnak.
-Aha.- bólintott elgondolkodva Ang.- Majd max. keresek valaki mást, aki 5 percnél tovább elvisel...- tárta szét karját megadóan.
-Akkor még jó ideig várhatsz partnerre...- jegyezte meg Protoman, ám hangjában szemernyi sértő sem volt.
-Kösszépen!- "zsörtölődött” a lány, azonban arcáról egy pillanatra sem tűnt el a vidámság.
"Vajon mi történhetett?"- gondolta magában.- "Eddig örülhettem, ha egyáltalán levegőnek nézett, most meg először a nevemen szólít, utána pedig poénkodik! Hová fajul a világ?! Még a végén kiderül, hogy egész' rendes srác!"
Ebben a minutumban dudaszó sodródott be az utcáról, s néhány másodperc múlva a két operátor is megjelent a helyiségben.
-Nocsak! Még mindketten egyben vannak!- fonta keresztbe karjait Rumi.- Szerintem betegek!
-Úgy döntöttünk: csatabárd törölve!- felelte Angie.
-Indulunk?- terelte komolyabb témára a szót Protoman.
-Igen.- bólintott Chaud.
A két fiatal betöltötte navijét a PET-jükbe.
-Biztosan jól meggondoltad?- fordult a lány barátjához, mikor már a kapun kívül álltak.
-Ne aggódj, nem lesz semmi baj!
-De... Annyira félek!- gördült le egy könnycsepp Rumi arcán.
-Sss... - ölelte magához a lányt Chaud.- Minden rendben lesz! Csak adatokat nézek át, azután valószínűleg jövök is vissza. Ráadásul nem leszek egyedül: a cég testőrei közül is velem tartanak néhányan.
-Ne haragudj...- próbálta összeszedni magát Rumiko.- Megfogadtam, hogy nem fogok sírni...
Tovább nem tudta folytatni, mert barátja egy csókkal belé fojtotta a szót.
-Megígérem, nagyon fogok vigyázni!- mondta a fiú, majd mélyen a lány szemébe nézett.- Viszont te is ígérj meg valamit: nem fogsz annyit idegeskedni! Nem szeretném, ha ez az egész bárkinek az egészségére menne, főleg nem a tiédre!
-Megígérem.- bólintott Rumi, azután a tőlük nem messze parkoló limuzinra nézett.
-Azt hiszem, ideje elindulnunk!- mondta ki a végszót Chaud.
-Igazad van!- sóhajtott a lány, és az úttest másik oldalán álló kocsihoz sietett. Mielőtt beszállt a sofőr által kinyitott ajtón, még egyszer visszanézett.
Chaud ugyanott volt, s most egy bátorító mosolyt küldött Rumi felé. Ő viszonozta a gesztust, s végül helyet foglalt a limuzinban. A jármű hajtóműve csendesen felberregett, s pár pillanat múlva a lány elindult az Ayano-birtok irányába.
Ezután a srác is felvette bukósisakját, s hamarosan már a Blaze Quest Games hatalmas épülete felé rótta a kilómétereket.

*

-Mindenki itt van?- nézett körbe Yai.
-Rumi és Chaud még hiányzik.- mondta Tory.
Ekkor kinyílt a főbejárat, s a hallban állók egy emberként fordultak a jövevény felé.
-Bocs, hgy késtem! Lemaradtam valamiről?
-Nem.- felelte a házigazda.- Mindenkit meg akarok várni, mielőtt elkezdjük.
-Chaud nem jön...- Rumiko hangja megremegett, de azután sikerült összeszednie magát.- Megnézi, talán sikerül valami használhatót találnia a rendőrségi hálózatban.
-Csak tudnám, miért kell állandóan magánakciókat vállalnia...- kezdte volna Dex, ám Lan oldalbabökésére elhallgatott.
-Bocs, nem úgy gondoltam...- tette hozzá gyorsan Rumi szomorú arcát látva.
-Semmi baj...- felelte csendesen a lány, majd elszántan hozzáfűzte:- Bízom benne, hisz' ennél már százszor rosszabb helyzetből is kivágta magát!
-Kisasszony!- lépett elő egy alkalmazott.- Végeztünk az adatok átküldésével. Minden információ megtalálható a személyi számítógépén.
-Köszönöm, elmehet!- intett az inasnak Yai, azután barátaihoz fordult.- Akkor menjünk fel a szobámba. Ügyes is fönn van.
-Hűha!- képedt el a lány, mikor felértek.
-Mi az Rumi? Valami baj van?
-Nem éppen... Vagy tudom is én! De ezt neked is látnod kell!- vette elő PET-jét az operátor.
-Azta!- csak ennyit tudott kinyögni Angie meglepettségében. A barna adatkutya az egyik fotelban ücsörgött, s nagy érdeklődéssel figyelte a számára ismeretlen arcokat.
-Hadd mutassam be Ügyest!- mutatott Maylu a kiberállatra.
-De... Ha...- hebegett Ang.- Ha Roll neki adta oda a fájlt, akkor hogyan került abba a székbe?
-Ügyes képes mozogni a virtuális és a valódi világ között.- magyarázta Megaman.
-Először mi is rendesen meglepődtünk, de mostanra már egészen megszoktuk.- csatlakozott Lan az előtte szólóhoz.
-Ezt nézzétek!- kiáltott fel Yai a képernyőre pillantva. Döbbenetében még a kezében tartott eprestej-üveget is majdnem elejtette.
-Te jó ég!- szaladt ki Tory száján.
-Mi lehet ez?- kérdezte Maylu, s önkéntelenül is közelebb húzódott Lanhez.
A képernyőt behálózó, furcsa valami egyre csak pulzált. Roll és Angie egymásra néztek. Ugyan az az érzés kerítette hatalmába mindkettejüket, mint mikor rátaláltak.
-M... Most csak állunk... vagy valaki tesz is valamit?- tudakolta (némileg remegő hangon) Dex.
-Várjuk az ötleteket!- vágott vissza Rumi.
-Lan! Mit csinálsz?
-Nyugi Maylu; ha minden igaz, tudom, mit csinálok!- sétált oda a fiú a kompjúterhez, és lenyomott egy billentyűt.
Az eddig komótosan kavargó csíkok most őrült rohanásba kezdtek, majd először apróbb darabokra szakadoztak, s végül mindegyik 1-1 betűként nyugalomra lelt.
-Túl sokáig nem nyúltál hozzá, és bekapcsolt a képernyővédő.- lépett hátrébb a srác.
-Elég "érdekes" kinézete volt...- ingatta fejét Iceman.
-Számból vetted ki a szót!- helyeselt Angie.
-Vajon mi lehet odaírva?- tűnődött Roll.
Mindannyian közelebb hajoltak, s a képernyőn az alábbi sorok válta olvashatóvá:

"Fény, árnyék, nappal, éjszaka;
Ez a körforgás, a világ maga.
Örök ellentét és harc az életük,
Ám a csata egyszer eldőlni kényszerült.

A börtön-lakat erős zárja
Hozzon Békét a Világra.
Ám, ha az 5 kulcs ismét összeáll,
A mindenségre szörnyű pusztulás vár.

Hogy börtöne örök időkre szóljon
Az 5 kulcs szóródjon szét a világon.
Föld-szigetek, tenger-mélyek,
Örök titok maradjék minden rejtek.

Világok, korok, az idő szalad,
A cél mégis ugyanaz marad.
Szóljon ím múlt s jővő:
Harcos választassék, ha itt az idő."

-Kiráz tőle a hideg!- borzongott meg Dex, miután végigolvasta a különös szöveget.
-Nem vagy egyedül!- kontrázott Yai.
-Szerintem...- gondolkodott Tory.- Keressük fel azt, aki igazán járatos az efféle misztikus dolgokban!
-Jó ötlet!- bólintottak egyetértően barátai.

*

-Már vártalak benneteket!- nézett fel a nő. Kristálygömbje sejtelmesen ragyogott az asztalon.
-Miyu! Segítened kell!- ment oda hozzá Lan, és letett egy CD-t barátja elé.
-Megteszem, ami tőlem telik.- vette el Miyu az apró tárgyat, s hamarosan az ő monitorán is megjelent a rejtélyes vers.
-Nos? Tudod, mi lehet ez?- kérdezte reményteli hangon Maylu. A nő behunyta szemeit, mélyet sóhajtott és csupán ennyit mondott:
-Újra megtörténik...
-Micsoda?!- kiáltottak fel szinte egy emberként a többiek.
-Szóval te tudod, miről van szó?- fűzte hozzá Megaman.
-Annyi idős lehettem, mint ti, amikor először hallottam a Harcos legendáját...
-Harcos legendája?
-Pontosan.- oszlatta el Miyu Tory utolsó kétségeit is. Ezután felállt székéből, s az ablakhoz sétált.- Az internet fejlődése lehetővé tette, hogy a mindennapok kényelmesebbé váljanak, ugyanakkor rendkívül jó táptalajként szolgált a bűnözök számára is. Hiába volt kiváló a biztonsági rendszer az akkori viszonyokhoz képest, rengeteg rés maradt, melyeken át a sötét erők képesek voltak véghezvinni terveiket. Akkoriban működött egy szervezet, melyet Infernonak hívtak. Mint később megtudtam, már sokkal azelőtt léteztek, hogy ezt a világ tudomására hozták. Létrehoztak egy szörnyeteget, mely elpusztíthatott volna mindent, ami él és mozog. Ám még mielőtt a vég bekövetkezhetett, mégis akadt méltó ellenfele a bestiának: egy navi legyőzte. Azt máig nem tudják, hogyan sikerült neki, de akkor megmentett mindenkit. Az irányítóját sohasem találták meg, ő maga pedig megsemmisült az ütközetben. Ám energiája nem tűnt el nyomtalanul: utolsó erejével bebörtönözte a szörnyet, s lényéből 5 kulcsot formált, melynek pontos helyét azóta is homály fedi. És most minden jel arra enged következtetni, hogy a történelem megismétli önmagát...
A szobára nehéz, nyomasztó csend telepedett.
-És... Ez körülbelül mikor történhetett?- szólalt meg halkan Yai.- Nem lehetett olyan rég, hiszen már volt internet!
-Nekem az édesanyám mesélte, akinek az ő édesanyja mondta el, és ez így száll generációról generációra. A legrégebbi írásos dokumentum még az ükanyámtól származik. Több, mint 100 éve, a naplójában jegyezte le, mi történt.
-És Ravenék már két kulcsot is megszereztek az 5-ből!- vakarta idegesen a fejét Dex.
-Már csak arra kellene rájönnünk, miért kellett nekik annyira a szöveg! Semmi konkrétumot nem közöl!- gondolkodott Tory.
-Biztos vagy benne?- hallatszott egyszercsak Rumiko aggódó hangja.
-100%! Amikor megtaláltuk a fájlt, nem csak a pulzálás keltette fel a figyelmem, hanem valami furcsa erőt éreztem eluralkodni magamon. Most higgy őrültnek, de úgy éreztem, mintha hívott volna... Amikor megtaláltuk, csak Roll ért hozzá, de rajta nem vettem észre semmilyen változást.- Angie tőle igencsak szokatlan komolysággal beszélt.
-Én nem éreztem semmi ilyesmit...- mondta csendesen a rózsaszín navi.
-Lehet, hogy csak egoista fellengzés, de úgy érzem, kapcsolatban állok a dologgal. A Nap-jelet a kastélyban: felismertem. Nem tudom, mikor és hol, de tudom, hogy már láttam! Küldj be, talán, ha közvetlen kapcsolatba kerülök a fájllal, többet megtudhatunk...
-De... Ez nagyon veszélyes!- Rumin látszott, lelkében viharos csaták dúlnak: egyrészt valóban hatalmas kockázat rejlik az akcióban. Másrészt viszont óriási lépéselőnyre tehetnek szert a Next Gen-nel szemben.
-Rendben.- adta be végül a derekát a lány.- De csak egy feltétellel!
-Ok! Mi legyen az?
-Már az elején stílusváltással mész be!
-Meg van beszélve!- bólintott Ang.
A "stílusváltás" szóra barátaik döbbenten kapták fel a fejüket.
-Jól hallottam? Stílusváltást mondtál?- kérdezte szinkronban Lan és Megaman.
-Jól hallottátok.- bólintott Rumiko.- Csak nemrég jöttünk rá, hogy ő is képes erre. Ugye használhatjuk a számítógépet?- fordult az operátor Miyu felé, aki egy bólintással jelezte, szabad az út. Néhány másodperc múlva Angie már benn is volt.
-Készen állsz?- kérdezte Rumi.
-Tőlem mehet!
-Rendben Ang! Stílusváltás, angyal stílus... AKTIVÁLVA!- érvényesítette a kódot a lány, mire ismét megjelent a fényburok, melyből kilépve, Angie elnyerte új erejét.
A távolság egyre fogyott közte és az adathalmaz között, mely most újra felvette a pulzáló csövek formáját. Minél közelebb ért céljához, a delejes vonzás annál erősebbé vált.
Kezét kinyújtotta az egyre vadabbul lüktető góc felé, ami ekkor hirtelen őrült módjára kavarogni kezdett, majd néhány másodperc múltán egy ember sziluettjeként állt a lány előtt. Kezét hívogatóan Angie felé nyújtotta. A többiek szóhoz sem jutottak döbbenetükben.
"Gyerünk! Most vagy soha!"- gondolta a lány, és megérintette az idegent.

*

Úgy érezte, mintha zuhanna. Érezte, hogy nincs egyedül, de szemét nem merte kinyitni. Egyszercsak abbamaradt a zuhanás, és rá pár pillanatra szilárd talajt érzett a lába alatt.
-Ne félj, nem eshet bajod.- mondta egy barátságos női hang.
-K... ki vagy te?- alig jött ki hang Angie torkán. Most már nem is annyira a félelemtől, ugyanis végre kinyitotta a szemét: a mellette álló nő gyönyörű volt.
-Már találkoztunk, nem emlékszel?
-A... Te vagy a képernyővédő!
-Úgy is mondhatjuk!- nevetett az idegen.
-De hogyan kerülsz ide? Egyáltalán nem látszol navinek!
-Egy vagyok a Mamoru no himitsu-k (Titok védóje) közül, s bár tényleg nem vagyok netnavi, ugyanúgy program vagyok, akárcsak te.
-De miért...
-Hogy miért voltam abban az alakban? Minket arra programoztak, hogy óvjuk a múlt kincseit, és a tudást csak az arra érdemesnek adjuk át. Az én küldetésem ezzel végéhez ért, lásd hát az igazságot!- azzal hátrébb lépett, kezeit összetette, mintha imádkozna, s ekkor lényéből vakító világosság kezdett áradni. Angie-nek be kellett csuknia a szemét, hogy ki tudja bírni a fényáradatot.
Mikor a jelenség véget ért, körülnézett. Még mindig ugyanott volt, ám közel s távol egy teremtett lelket sem látott. Amint el akart indulni, érezte, nem tud olyan gyorsan mozogni, mint az korábban megszokta.
"Ez egyre bonyolultabb!"- gondolta, viszont ezután túl sok ideje nem maradt az okfejtésre, mert egy navi lélekszakadva rohant felé. Ám az idegen nem csak eszeveszett loholásával keltette fel a lány figyelmét: ilyen navit már csak nagyon ritkán lehetett látni, és azok sem voltak mondhatók épp' mai darabnak. De ez a fiú szemlátomást ereje teljében volt, és valami nagyon megijeszthette, mert úgy szaladt el Ang mellett, mintha ott sem lett volna.
-Várj!- kiáltott utána a lány, de az előbb látott egyén a füle botját sem mozdította.- Hé! Neked szóltam!- eredt a menekülő nyomába, aki még mindig nem reagált Angie jelenlétére.
A lány, beletörődve a hasztalan próbálkozásokba, lassított, majd végül megállt. Habár nem szaladt túl sokat, mégis úgy érezte, mintha két éjszakán át megállás nélkül netharcolt volna.
-Miért történik ez?- tette fel a kérdést fennhangon.- Elég jó kondiban vagyok, ráadásul ekkora távtól amúgy sem szoktam kifulladni!
Egyszercsak újabb hangokra lett figyelmes:
-Ha ez így folytatódik, nem csak Dentech city, hanem az egész világ veszélybe kerül!- Ang tudta, egy netnavi áll a távolban, ám vonásait nem látta tisztán. Úgy döntött, közelebb merészkedik.
-Ez tényleg rossz!- felelte az operátora. A hangja alapján Angie nem saccolta többnek 10 évesnél.- De mégis mit tehetnénk? Ha bárkinek elmondjuk, amit tudunk, nem fognak hinni nekünk!
-Nyugodj meg Nicole! Majd csak kitalálunk valamit! Legfeljebb újra bemegyek, hátha találok újabb bizonyítékot!
-Ne menj! Inkább hagyjuk, majd a rendőrség elintézi...
Ahogy Ang egyre közelebb ért, a beszélgetést is egyre tisztábban értette. Ám az idegenek még mindig nem vették észre: a fiú továbbra is háttal állt, és egy barna hajú, barna szemű kislánnyal vitatkozott.
-Valamit mégis tennünk kell!
-Tudom!- sóhajtott a gyerek.- Viszont most már ki kell csatlakoznod... Ha Mrs. Fraeser megint észreveszi, hogy ilyen későn fenn vagyunk a hálón, tuti nem úszom meg újabb 1 nap szobafogsággal!
-Igazad van.- bólintott a navi.
-Ghostman kilép!- közölte a géphang, s Angie előtt minden elsötétült.

*

-Na végre, hogy felébredtél!- hallotta Roll hangját.- Nagyon aggódtunk!
-Mi az? Hol vagyok?- ült fel hirtelen Ang.
-Nyugodj meg, minden rendben!- szólalt meg bátorítóan Iceman.
-Jól vagy?- kérdezte aggódón Rumiko.
-Úgy tűnik Rumi, mindketten az ájuldozós korszakunkat éljük...- kacsintott cinkosan operátorára a narancsszín navi.
-Adok én neked olyan ájuldozós korszakot, hogy attól koldulsz!- csattant fel a lány.
-Bocs, de ezt nem hagyhattam ki!
-Néha hálát adhatsz az égnek, hogy odabent vagy!
-Ok lányok, elég a veszekedésből!- állította le a civakodókat Megaman, majd Angie-hez fordult.- Láttál valamit?
-Az egész hely olyan furcsa volt...- Ang hangja szemvillanás alatt komollyá vált.- Minden sokkal lassabb volt...
-Lassabb? Ezt hogy érted?- hökkent meg Lan.
-Hát... Hogy is mondjam... Olyan volt, mintha folyton valamilyen sűrű anyagban próbálnál meg előre jutni... Volt ott egy navi. Valami elől menekült, de hiába próbáltam kapcsolatba lépni vele, egyszerűen tudomást sem vett rólam. Egyébként ismerős valakinek a Nicole név? Vagy a Ghostman?
Társai tanácstalanul néztek egymásra.
-És tulajdonképpen mi volt az az izé, amit megfogtál?- fordult Angie felé Dex.
-Miután megérintettem, már nem úgy nézett ki. Csodaszép volt... Azt mondta, hogy egy Mamoru no himitsu elnevezésű csoportba tartozó őrzőprogram.- felelte a lány.
-Ez furcsa! Guts!- fűzte hozzá Gutsman.
-Ezek szerint több is van belőle...- gondolkodott Suhanc.
-De vajon mennyi?- tűnődött Tory.
-És hogyan fogjuk megtalálni?- tette fel a legégetőbb kérdést Roll.- Erre is csak véletlenül bukkantunk rá!
-Szerintem most menjetek haza, igencsak fárasztó volt az elmúlt néhány óra. Próbáljatok meg egy kicsit pihenni! Frissebb fejjel könnyebben eszetekbe fog jutni valami!- javasolta Miyu.
Lanéknek be kellett látniuk, a jósnőnek valóban igaza volt. Így nem sokra mennek, ha mindegyikőjük állapota egy agyonhasznált mosogatórongyéval vetekszik.
Mindannyian betöltötték navijeiket a PET-be, megköszönték a segítséget, és kiléptek a nyári napsütésbe.

VÉGE
a
6. fejezetnek!
(: