Az "Elveszett kastély"

Későre járt az idő, s az éjszakai égbolton egyetlen égitest sem világított. A tájra síri csend telepedett, s a hangtalan sivárságot csak a gyenge szellőtől nyögő fák moraja törte meg. A sűrű erdőben egy hatalmas tisztás pihent, melyen egy ódon várkastély magasodott.
-Elég ijesztő!- suttogta Angie.- És sötét!
-Vajon hol lehetünk?- nézett körbe Roll.
-Játék... játék... Benne vagyunk a játékban! Yai! Te mutattad volna be az új progit igaz?- csapott a homlokára Rumi.
-Igen... Ezért kellet nekik a PET-em! Most már emlékszem: belétápláltuk az indítókódot.
-Szóval játszani akar! Hát akkor játszunk!- kiáltott fel Lan, de Maylu közbeszólt:
-Várj! Ne menj fejjel a falnak! Gondolj arra, hogy Suhanc még mindig náluk van!
-Igaz...- higgadt le a fiú.
-Baj van Angie?- nézett aggódón a lányra Iceman.
-Valaki... Valaki van ott!- mutatott a navi a régi épület felé.
-Biztos vagy benne?- fordult arra Megaman.- Én senkit sem látok...
-Én sem látom. Csak... Érzem, hogy ott van.
-Protoman! Nézd meg, igaza van-e!- utasította navijét Chaud.
-Igen!- bólintott Protoman, és elindult a kastély felé. Alig tett meg néhány lépést, a sötétből egy csapat vírus ugrott elő.
-Mi a ...?!- lepődött meg Megaman.
-Ugyan! Pillanatok alatt elintézem ezeket a dögöket!- és a fiú be is váltotta "ígéretét": karddá alakult jobb karjával egykettőre megtisztította a környéket. Társainak még csak moccanni sem volt idejük.
-Protoman, vigyázz! A vírus csak elterelés volt!- kiáltotta rémülten Angie.
-Mi?- fordult a navi a kis csapat felé; ám ekkor észrevette, amiről a lány beszélt, s gyors reflexeinek köszönhetően még ki tudott térni a felé száguldó valami elől.
Miután elsuhant mellette, nevetés hullámzott végig a tájon, és egy alak körvonala bontakozott ki; az idegen az egyik fa ágán ücsörgött, és láthatóan nagyon jól mulatott.
A kastély egyik ablakán kiszűrődő gyenge fényben jól láthatták, kivel kerültek szembe: a lány páncélja szinte teljes egészében fekete volt, fekete haja és élénkpiros szeme megcsillant a gyér világosságban.
Leugrott az ágról, és elindult feléjük; mozdulatai félelmetesen kecsesek voltak.
-Ki vagy te?- kérdezte Protoman, harcra készen.
-A nevem Raven.- felelte csevegő hangon a navi.- Ti pedig nem kívánatos személyek vagytok itt. Hát igen... Ez van, ha a gyerekek olyan helyre kóborolnak, ahová nem lett volna szabad!- a lány pimasz stílusa egyre jobban bosszantani kezdte a kis csapatot, s Raven ezt nagyon élvezte.- De, lássátok, milyen nagylelkű vagyok, nem töröllek ki benneteket. Sőt, hogy bebizonyítsam, mennyire felkészültem...
-Hol van Suhanc?- lépett elő Megaman. Eddig nem akarta félbeszakítani a lányt, hátha mond valami fontosat, de miután látta, hogy csak időhúzásra megy, megelégelte a dolgot.
-Biztos helyen. És még jól van. Hangsúlyozom: még! De az csak rajtatok múlik, milyen állapotban találtok rá! Ha egyáltalán rátaláltok...
-Te kis...- dühödött fel Angie.
-Tik-tak! Fogy az idő!- bökött Raven a kastély felé.
-Grrr... És hogy' jutunk be?- morogta a lány.
-Ahogy a játékban is tennétek! Bár ez sem egészen biztos, mert ki tudja, mennyire piszkáltuk meg a forgatókönyvet! Vagy nem is ártottuk bele magunkat? Már nem is emlékszem...
-Gyerünk! Csak az időt akarja húzni!- mondta Protoman, és elindult a bejárat felé.
-Sok sikert!- "búcsúzott" Raven, majd nevetve eltűnt.
-Apám! Ha még egy pillanatig maradt volna; esküszöm, kitekertem volna a nyakát!
-Ne húzd fel magad!- lépett barátnőjéhez Roll.- Pont ez volt a célja.
-Tudom, de... Mindegy, igazad van.
-Gyere, menjünk mi is, mert a srácok még a végén itthagynak!
-OK!- bólintott Angie, és halványan elmosolyodott.

*****

-Yai! Hogy is lehet bejutni?- kérdezte Tory.
-A kapu mellett, jobb oldalt a falon van egy rejtett kapcsoló. Nyomjátok meg!
-Azt hiszem, megvan... Igen, ez az!- tolta beljebb az egyik díszítő követ Megaman, mire egy halk kattanás jelezte: szabad az út.
-A történet röviden a következő: Régen élt egy király, akit tisztelt és becsült a népe, de egy nap váratlanul meghalt, és a birodalma egyetlen lányára szállt. Ő igyekezett méltó utódja lenni az uralkodónak, s az alattvalók is ugyanúgy tisztelték. Ám nem sokkal később sötétség borította el a királyságot, és mindenki eltűnt. Azóta a kastély üresen áll. Néha még hallani a királynő hangját a folyosókon, ám látni nem látta senki. De a szobája azóta is zárva, és az az egyetlen hely, ahol világosság van...
-Hű! Elég sötét lelkivilága lehet annak, aki ezt kitalálta!- szólalt meg Dex.
-Ezek szerint Suhanc abban a szobában van.- mondta Lan.- Gyerünk srácok! Minél előbb meg kell találnunk!
-Rendben , menjünk!- bólintott navije, és mindannyian beléptek az épületbe.
Odabent szinte vaksötétség fogadta őket, csak néhol pislákolt egy-egy kis gázlámpa.
-Csak tudnám, hogy a rosszfiúk (jelen esetben rossz lány) miért választanak mindig sötét helyeket?!- dohogott Angie.
-Mi a gond?- fordult Rumi felé Maylu, aki csak a zsörtölődő hangra lett figyelmes.
-Semmi komoly!- válaszolt zavartan a lány.- Az az igazság, hgy egyvalamiben nagyon hasonlítunk egymásra Angie-vel: mindketten szívből utáljuk a sötétet!
-De most őszintén! Nincs igazam?- folytatta a lány operátorát nézve. Viszont, ahogy haladt, nem vette észre, hogy az elhagyatott folyosó padlójából kiállt egy kis pecek. Angie-t túl későn érte a felismerés.
-Hé! Vigyázz!- rántotta hátra Protoman a navit, akit majdnem kettészelt a falból előbukó óriási bárd.
-Apám! Mi volt ez?!- hüledezett a lány.
-Ang! MindenOK?- kérdezte ijedten Rumiko.
-Azt hiszem...- a navi még mindig alig kapott levegőt az ijedtségtől.- Kösz!- fordult Protoman felé.
-Most már kvittek vagyunk.- felelte higgadtan a fiú, ám hangjában alig érezhetően, de ott volt a megkönnyebbülés.
-De... Ilyen csapdára nem is emlékszem! Vannak a játékban ideiglenes útlezárások, de egy-egy logikai vagy egyéb feladattal megoldható! Ez őrület! Mit változtattak még meg?!- csapott Yai dühösen az asztalra.
-Nyugodj le, és inkább koncentrálj a feladatra!- állította le Chaud. A lánynak -bármennyire is nehezére esett- be kellett látnia, hogy társának igaza van. Így vett egy mély levegőt, és nem rendezett jelenetet.
A társaság áthaladt egy nagyobbacska ajtón, és egy óriási teremben találták magukat. A túlsó oldala a homályba veszett.
Hirtelen fény árasztotta el a helyiséget, s mindenki fájdalmasan a szeméhez kapott. Beletellt néhány másodpercbe, mire megszokták a világosságot.
-Azt hittem, megvakulok!- dörzsölte fájdalmasan a szemét Iceman.
-Vajon mitől kapcsolódott fel a villany?- gondolkodott hangosan Tory.
-Erre én is kíváncsi lennék!- mondta Lan.
-Na meg arra is, hogy most hol lehettek.- fűzte hozzá Dex.
-A főteremben.- hadarta Yai.- Innen lehet továbbmenni a többi emeletre.
-És összesen hány emelet van?- kérdezte Megaman.
-Ha jól tudom, 4. A földszintet és a pinceszintet is beleszámítva.
-Szerintem váljunk szét. Úgy gyorsabban át tudjuk nézni az emeleteket.- javasolta Maylu.
-Jó ötlet!- bólintott Iceman.
-Én vállalom az elsőt!- nézett fel Angie, majd folytatta a terem közepén elterülő szimbólum vizsgálatát.
-Mit találtál?- kérdezt Rumi.
-Halvány lila gőzöm sincs! A Nap-jel van középen, vörös márványból; körülötte pedig valamilyen szöveg... A legfurcsább az egészben, hogy míg a középső egység kiemelkedik kb. 1 cm-t a padlóból, az azt körülölelő szöveg betűi ugyanennyit süllyednek abba. Yai! Tudod mi lehet ez?
-Sajnos nem.
-És neked mi a véleményed?- lépett a lányhoz Roll.
-Bármi legyen is, biztos, hogy tartozik hozzá még egy ugyanilyen rész, és valami, ami a kettőt összekapcsolja...
-Összekapcsolja?- csodálkozott Gutsman.
-Igen.- bólintott Angie.
"Valami nem stimmel! Nem tudom lefordítani a betűket, de biztos vagyok benne, már találkoztam ezzel a jellel valahol!"-gondolta a lány.
-Rendben, ha te vállalod az első emeletet, én megyek a másodikra.- szólalt meg Protoman.
-Én pedig megyek a pincébe.- vállalkozott Iceman.
-Akkor miénk a földszint, igaz Roll?
-Gutsman Rollal akar menni! Guts!
-Majd legközelebb…- felelte a lány, leplezve, hogy cseppet sincs oda az ötletért.
-Gyere… azért nem kell ennyire lelkesnek lenni!- sóhajtott komoran a jég-navi.
Gutsman megadóan bólintott, aztán mindannyian elindultak a választott szint felé.

*****

-Honnan tudod, hogy mi kell a jelhez?- kérdezte Protoman, mikor már csak ő és Angie tartózkodtak a főteremben.
-Egyszerű logika...- felelte a lány, majd kinyitotta a lépcsőfordulóban lévő ajtót.- A padlón találhatóhoz kell egy negatív is. A összekapcsolódás pedig pusztán csak feltételezés. Viszont most már ideje mennem.
A fiú bólintott, és elindult a következő bejárathoz. Még egyszer visszanézett, de addigra már a folyosó üres volt.

”Hmpf… Talán csak fel akart vágni…”
A második emelet egy óriási üvegháznak adott helyet: különböző indák és levelek lógtak mindenfelé, vastag fatörzsek állták el az utat.
-De érdekes kastély ez! De egyébként mit is kell megkeresni?- nézett furcsálló tekintettel a képernyőre Dex.
-Hát az eredetiben a királynő kulcsának megszerzése a cél.- válaszolt Yai.- Minden szinten van egy-egy rész belőle; és, ha megvan az összes darabja, az megmutatja, hol a szoba.
-Aha. És, ha szabad megtudnom, milyenek ezek a darabok?- tudakolta Angie.
-Hát...- kezdte volna a lány, de ekkor köztük és a PET-ek között hirtelen megszűnt a kapcsolat.
-Megaman! Megaman, vétel! Hé! Hallotok?- kiabált Lan a szemcsés képernyőnek. Ám hiába várták a választ.
-Mi lehet ez a szag?- kérdezte idegesen Rumi.
-Nem tudom...- nézett körbe Chaud.
-Maylu!- kapott összeesőben lévő társa után Lan. De nem tellt bele néhány másodpercbe, és mindenki a földre került.

*

A kastélyt betöltötte Raven kacagása, és gúnyos hangját minden emeleten hallani lehetett:
-Azt hiszem, héttel nőtt a megmentendők száma... Sok sikert!

*

"Szóval egyedül maradtam... De az a kis fruska úgysem jár túl az eszemen! Ó, ha csak egy percre is a kezeim közé kerülne... Nyugi Ang! Inkább figyelj oda!"
A lány lassan haladt, s biztos-ami-biztos alapon egy energiagömböt a keze ügyénél tartott. Ami azért sem volt rossz, mert így legalább nem a félhomályban kellett tapogatóznia.
A folyosón, ahogy egyre beljebb sétált, végignézte az összes ajtót, de mindegyik zárva volt. Az út a végén kissé kiszélesedett, és egy elágazásba torkollott.
"Ez elég egyértelmű!"- nézett végig a lehetséges három irányon, melyek közül kettő teljesen el volt barikádozva.- "Bár... Lehet, hogy csapda. De sosem tudom meg, ha nem megyek tovább!"
Mély levegőt vett, és továbbindult. Nemsokára -újabb nyithatatlan ajtók elhagyása után- egy jókora helyiségbe érkezett.
-Nyugodtan követhetnék a nagyterem példáját a folyosókon is!- mondta fennhangon, mire az összes lámpa felkapcsolódott.- Hé, kösz!
"Csak kérdés, hogy ez nekem mennyiben jó! No de sebaj, inkább körülnézek."
A padlót sötétszürke, kb. fél négyzetméter nagyságú kőlapok borították. A szoba kétharmadánál egy fémgúla állt, mely asztalként szolgált egy erősen odarögzített vaskalitka számára. A rögzítőpántok a gúla oldalán futottak végig, s a földön egy-egy fémkarikával kapcsolódtak a padlóba. A különös emelvény mögött egy hatalmas faliszőnyeg lógott, közepén 4 kisebb "acélpohárkával", melyek közül 3 a fal síkjában volt, a negyedik középen kiemelkedett a többi közül. Mindegyiket szintén egy-egy acélkar kötötte össze. A drapéria mellett két-két nagyobb kőlap emelkedett ki a vakolatból.
"Vajon azok mik lehetnek?"- sétált oda Angie.- "Mik lehetnek azok a jelek?"
Végigfuttatta ujjait az egyik jobb oldali véseten.
"Mintha lángnyelv lenne... Oh! Asszem rájöttem!"- lépett hátrébb.- "Persze, a négy elem!"
-Föld, víz, tűz, levegő!- sorolta fennhangon.- Most már csak arra kéne rájönni, mit kezdjek velük...
"Tarts ki Rumi! Kérlek tarts ki!"
Hirtelen valami motoszkálás hallatszott a háta mögül.
-Hé! Van ott valaki?- fordult meg a lány, ám a helységben újra csend honolt.- Azért mondom!- lélegzett fel, de ekkor újra hallotta a kaparászást. A gömb egyre fényesebben ragyogott, s ő támadásra készen várt. Lekapcsolódott a villany.
-Ha ez vicc, akkor nem a legjobb!- mondta egyre idegesebb hangon.- Úgyhogy nyugodtan le lehet állni!
Ekkor valami hátulról nekiugrott, és Angie a földre zuhant. A talonban tartott gömb elgurult, és néhány másodperc múlva szétporladt. A navinek moccanni sem volt ideje, máris kapta a következő ütést, amitől a falnak vágódott. Karjába belenyilalt a fájdalom. Újabb támadás érte , mely elől nem tudott kitérni. Végiggurult a kövön. Felsikított fájdalmában, ahogy a másik falhoz csapódott. Ám -szerencséjére- valami elterelte a lény figyelmét egy pillanatra, így volt ideje pajzsot vonni maga köré.
"Nem sok, de legalább több, mint a semmi... Túl sok, és túl sújosak a sérüléseim! Ez az alak csúnyn elintézett... Legalább fél óra intenzív pihi kéne, hogy teljesen rendbejöjjek..."
A támadó most ismét a lány felé fordult.

*

Eközben a földszinten...
-Jól vagy Roll?- kérdezte Megaman. Ő és a lány épp' most végeztek legalább 5 tucat vírussal.
-Igen, kösz... Aggódom értük. Mi van, ha túl későn...
-Ne is gondolj erre!- mondta a fiú bátorítóan.- Sikerülni fog! Gyere, menjünk tovább!
-Rendben...- felelte Roll. Megpróbált mosolyogni, de teljesen a körülmények hatása alatt állt. Már egy ideje csendesen ballagtak, mikor Megaman valami különöset vett észre az egyik szobában. A hálóhelyiségben, az egyik ágyon egy cetli hevert, rajta számokkal: "2413".
-Mit találtaál?- kérdezte a lány.
-Valamilyen kódot, de egyenlőre nem tudom, mihez való.- felelte a srác a kombinációt nézve.
-Te is hallottad?- zökkentette ki a gondolkodásból Roll ijedt hangja.
Puffanás és sikítás.
-Angie!- mondták szinte egyszerre, és mindketten nekiiramodtak bajbajutott társuk irányába.

*

Iceman és Gutsman már majdnem teljesen végzett a pinceszint átvizsgálásával, de még mindig nem találtak semmit. Egyszercsak egy ismeretlen lány hangja sodródott feléjük.
-Erre gyertek...- mondta az idegen, a mellettük lévő, zárt ajtó mögül; ami most egy halk kattanással jelezte, hogy immár nyitható.
Idegesen összenéztek, ám végül mégiscsak bementek. A szobában nem volt senki...
-Ez a hely olyan, mintha valami raktárhelyiség lenne.- nézett körbe Iceman.
-De hol van a lány?- fűzte hozzá Gutsman.
-Nem tudom... Nézd! Valami van ott!- mutatott az alacsonyabb navi az egyik papírdobozra, melyen egy kis dobozka árválkodott.
Mindketten odamentek , és akkor vették észre, hogy a ládika tetejét erős lakat zárta le.
-Ehhez kód kell!- vonta le a következtetést Iceman.- Szerintem menjünk vissza az előcsarnokba, úgyis ez volt az utolsó hely, amit átnézhettünk.
-Rendben.- bólintott társa, s elindultak a főterembe.
Amint visszaértek , majdnem felborította őket a rohanó Roll és Megaman.
-Ah! Mi történt?- nézett Gutsman lihegő társaira.
-Angie bajban van!- hadarta Megaman.
-Csak egy sikítást hallottunk...- mondta rémülten Roll.
Már az első emeletre vezető ajtó előtt álltak, mikor újabb robaj, azután velőtrázó üvöltés töltötte be a kastélyt.

*

-Te jó ég! Mi lehet ez a förmedvény?- Angie önkéntelenül is fennhangon beszélt, mihelyst a pajzs fényénél meglátta, mi támadott rá.- NE! KÉRLEK, NE MOST HAGYJ CSERBEN!- kiabálta, mikor észrevette, hogy a pajzs egyre gyengült, míg végül teljesen el nem tűnt.
A legalább 2 méteres bestia ismét támadt: hatalmas fémkarmait a magasba lendítette, s óriási lendülettel fúródtak az acélpengék a palóba.
A lánynak az utolsó utáni pillanatban sikerült arrébbgurulnia. Bár a szörny-vírusnak beletellt néhány másodpercbe, hogy kihúzza karmait a kőpadlóból, de ez az idő korántsem volt elég , hogy Angie akár az egyik végtagját meg tudja mozdítani, vagy segítségért kiálthasson. Teljesen kimerült. Csak abban bízott, barátai esetleg meghallották a dulakodást.
A szörnyeteg újra lendítette karját. A lány összeszorított szemmel várta a halálos csapást. Ami valamiért nem következett be, helyette a bestia üvöltése hallatszott.
"Mi történt?"- gondolta Ang, és lassan kinyitotta a szemét. Pont ebben a pillanatban törlődött a vírus.
Odakint időközben előbukkant a Hold, és az ablakon át beszűrődő fényben egy alakot látott felé közeledni.
-Protoman? Hála az égnek!
-Jól vagy?
-Mért, úgy nézek ki?- felelte a lány némi vidámságot erőltetve magára.
-Nem mondhatnám... Tudsz mozogni?
-Egyenlőre nem. De szerintem pár perc múlva már képes leszek rá... Hogy találtaál meg?
-Hallottalak.
-Találtál valami érdekeset odafönn?
-Csak egy feljegyzést. Igazad volt a főterembeli szimbólummal kapcsolatban.
-És ezen most meg kellett volna lepődnöm?- folytatta a heccelődés Angie, közben pedig már próbált mozogni.
Protoman csak hümmögött egyt.
-Na legalább már ülni tudok.- sóhajtott a lány. Ekkor távoli ajtócsapódás hallatszott, s nemsokára a társaság többi tagja viharzott be a helyiségbe.
-Angie! Jól vagy?- szaladt a falnál ülő barátnőjéhez Roll.
-Ugyan egy ezidáig ismeretlen vírus akart kicsinálni, de hála Protomannek, még egyben vagyok. Úgyhogy megint tartozom!
-Nem számít.
-Ti találtatok valamit?- fordult Angie Megamanék felé.
-Mi Rollal egy számkombinációt.- felelte a navi.
-Mi pedig egy dobozt. Valószínüleg ehhez kell a kód.- mondta a másik két fiú.
-Amit fenn találtam szöveget, azon rajta van, hogy hogyan kell működtetni a kulcsot.- fűzte hozzá Protoman.
-Akkor most már csak arra kell rájönni, hogyan kell kinyitni a kalitkát..- morfondírozott Angie.- Tuti, hogy a szimbólumokkal lesz valami...
-Nézzétek! Az az előbb még nem égett!- mutatott Megaman az acélháromszögre, ahol az egyik kis pohárkában apró lángnyelvek lobogtak. Ám ebben a minutumban a tüzecske eltűnt.
-Vajon mi lehetett ez?- tűnődött Roll.
-Rendben. Ki mit csinált az elmúlt 5 másodpercben?- nézett társaira Protoman.
-Ültem.- hangzott a sebesült válasza.
-Én meg mellette ültem.- mondta a másik lány.
-Mi pedig a lányok mellett voltunk végi.-  mondta Iceman, Gutsman pedig helyeslően bólintott.
-Én pedig itt álltam, és... nekidőltem a falnak!- csapott a homlokára a fiú, majd megfordult.- Hm... Ez a kő elég különös...- és újfent benyomta a vésetet.
-Ezek szerint ...- tápászkodott fel Angie.- Kapcsolók.
-Milyen kapcsolók?- kérdezte csodálkozva Roll.
-A négy elem jele van belevésve a 2-2 kőlapba.- sétált oda a lány a másik oldalon lévő Föld-jelhez.- Miért nem működik?.- lépett hátra, mikor még mindig csak a Levegőhöz tartozó tűz égett.
-Mert lehet, hogy meghatározott sorrendben kell beindítani a kapcsolókat.- mondta Protoman, és betolta az Angie mellett lévő víz szimbólumot, így már két lángnyelv szökött a magasba.
-Apám! Honnan tudtad?- ámult Ang.
-Szerencsém volt.
-Nahát Protoman! Tele vagy meglepetésekkel!- szólalt meg Megaman elismerően.
-Ez az! Most már az enyém is működik!- ujjongott a lány.
Miután Roll a negyedik panelt is "üzembe helyezte", s mind a négy tűz lobogott, a fémgúla felöl különös kattogások hallatszottak.
-A gyűrűk!- térdelt le az egyik kettévált bilincshez Iceman.- Az összes kinyílt!
-Gutsman! Le tudnád szedni a ketrecet?- kérdezte Megaman.
-Igen.- azzal egy laza mozdulattal felemelte a kalitkát.
-A kulcs egyik fele.- nézett Protoman a tenyérnagyságú, gondosan faragott iránytűre.
-És a ládikában van a másik.- mutatott fel Roll egy szintén nagy precizitással elkészített gyöngytokot. Az apró golyók kristályként szórták szét a beszűrődő világosságot.
-Irány a földszint!- mondta elszántan Angie.

*

A lépcsőházból kiérve különös látvány tárult  szemük elé: a padlón lévő jel vörösen izzott, s a plafonról is ugyanilyen fény vetődött rájuk.
-Szóval ott a párja...- nézett fel Protoman.
-Mit kell tenni?- kérdezte Roll, amint leértek a szimbólumhoz.
-Először is az iránytűt tedd a tokba!- utasította a fiú.
-Megvan.
-Ezt pedig pontosan a márvány közepére kell tenni.
-Értem.- bólintott a lány, és végrehajtotta az újabb utasítást is.
Ám ekkor ismerős hang törte meg a csendet...
-Gratulálok, és köszönöm szépen! Már jó ideje gondolkodtam, vajon milyen képet vágtok, mikor megtudjátok, hogy végig a kezemre játszottatok...
-Raven! Miről hadoválsz?!- kiáltotta Angie. Már a lány puszta látványától majd' szétvetette a méreg.
-Arról édesem, hogy buta módon vakon követtétek a játék szabályait, így simán beleestetek a kis csapdámba!
-Szóval az összes nyom...
-Igen angyalom, mind-mind a terv részét képezték!
-A vírust miért küldted?- szólt közbe hűvösen Protoman.
-Egy kis szórakozás azért kijár, nem igaz?- mondta mosolyogva Raven, és elindult a megnyílt fényhenger felé, ami a "Napot" körülfutó szöveg fényes betűinek összeköttetéséből keletkezett.
-Ne mozdulj!- sziszegte Megaman, miközben lézerét az ellenségre szegezte. Raven megállt, behúnyta szemét, és szenvtelenül válaszolt:- Ha most kitörölsz, nem csak a barátaitok és ti, hanem veletek együtt mindenki meghal ebben az épületben. Úgyhogy szerintem tedd csak le azt a lézert! Már ha élni akarsz...  Okos döntés!- mondta megjátszott dicsérettel a hangjában, mikor a fiú leeresztette a fegyvert.
Mindenkiben forrt a düh, ám legfőképpen a tehetetlenség emésztette őket, ahogy végig kellett nézniük, amint Raven belesétál a csőbe.
-Még találkozunk! Ebben biztosak lehettek!- mondta diadalittasan, és a fénnyel együtt eltűnt a kastélyból.
A falak megremegtek, s a vakolat darabokban hullott alá.
-Roll! VIGYÁZZ!- próbálta figyelmeztetni társát Megaman. A lány észrevette a veszélyt, de a sokktól moccanni sem bírt.
"Túl messze van! Az a faldarabpedig egyenesen felé tat!"- gondolta a srác.
Bármilyen gyorsan futott, nem érhetett oda időben, és a többiek is elég messze álltak tőle, még így is ő volt a legközelebb a lányhoz. Már csk kb. fél méter volt Roll és a kőtömb között, mikor az egyszerűen bitjeire esett szét. Ezt követően pedig az épület is eltűnt. Megaman már nem tudta fékezni lendületét, és beleszaladt a lányba, minek eredményeképp mindketten felbuktak.
Habár a környék most még komorabban festett, Angie mégis elnevette magát.
-Bocs, de ezt nem bírtam ki!- mondta elfúló hangon.
A földön ülők arca szép fokozatosan ment át egyenletes lángvörösbe, mire Iceman és Gutsman is bekapcsolódott a nevetésbe. Sőt, még Protoman arcán is megjelent egy halvány mosoly.
-Nagyon vicces...- "morgott" Roll, miközben igyekezett leporolni magát.
-Ki van ott?- fordult Protoman a közelben megzizzenő bokrok felé. Válasz nem érkezett, viszont néhány pillanat múlva egy navi lépett a holdvilágos tisztásra.
-Protoman? Megaman? Én vagyok!
-Suhanc!- káltotta kórusban Roll és Megaman.- Jól vagy?- kérdezte a lány.
-Igen, minden rendben. Bár nem emlékszem, hogyan kerültem ide, de jól vagyok.
-Angie! Angie, hallasz?
-Rumi?- nézett körbe a lány.
-Jól vagytok?- mikor az utolsó hang is elhagyta Rumiko száját, mindegyik navi mellett megjelent a kis képernyő. Ezzel egyidőben pedig a generált természet végleg visszaalakult a normális állapotába, ahogyan egy biztonsági rendszernek ki kell néznie belülről.
-Lan! De örülök, hogy újra látlak!- nézett Megaman operátorára.
-Hidd el pajtás, én is örülök!
-Azt hiszem, ideje kicsatlakozni.- sóhajtott fel megkönnyebbülten Maylu.
-A PET-em... -sopánkodott Yai, ám ekkor valami koppant az ajón, azután lassan nyomódott a kilincs...
-Van itt valaki? Gyerekek! Ti mit kerestek itt?- lépett be egy egyenruhás ember a szobába.
-Hát... izé...- dadogta Lan, de Chaud közbevágott.
-Maga hogy kerül ide?
-Mindkét rendezvényről több bejelentés is érkezett.
-Nem talált egy PET-et véletlenül?- kérdezte Tory.
-De igen. Itt hevert az ajtó előtt.- nyújtotta át a zsaru a srácnak a gépet.
-Oh nem, nem az enyém...
-A PET-em!- kapott Yai a szerkezet után.
-Gyertek ki az előpcsarnokba, fel kell tennem néhány kérdést.- mondta a rendőr, és kiterelte Lanéket a biztonsági szobából.

*****

-Esküszöm, hogy szóról szóra ez történt!- fejezte be Angie a sztori elmesélését.
-Hogy én miből maradtam ki...- nézett távolba révedő tekintette Rumi.
-Hogy miből?! MAJDNEM KINYÍRTAK!
-Hehe! Annyira tudtam, hogy erre ugrasz!- nevetett a lány.
-Marha poén! És ez nektek is szól!- mondta duzzogva a navi, miközben gyilkos pillantásokkal bombázta barátait és operátorát egyaránt, akik szemmel láthatóan díjazták ezt a kis közjátékot.
A csapat Yai házában tárgyalta ki az előző heti eseményeket.
-Szóval még visszajön...- komorodott el Tory tekintete.
-Remélem, minél később!- mondta komoran Iceman. -De arra azért kíváncsi lennék, ki volt az a lány, aki segített a pincében...
-Talán maga a királynő szelleme.- mondta Yai.- Az eredeti történetben is benne van, hogy néha hallani a hangját, ám azt egy szóval sem mondtam, hogy olyankor nem segíteni akar...
-Szerintetek ő is a Next. Gen-hez tartozik?- gondolkodott Megaman.
-Nem tartom kizártnak.- felelte Suhanc.
-Most egy kicsit próbáljunk meg inkább mással is foglalkozni. Épp' eléggé stresszesek vagyunk már így is!- szólalt meg Rumi.
-Igazad van.- bólintott Maylu.
-Ahogy hallom, kész az ebéd...- fülelt a szőkeség a halk csengőszóra.
-Ebéd? Menjünk! Farkaséhes vagyok!- pattant fel Lan az egyik díványról.
-Haspók!- ingatta fejét Rumi.
Maylu, Tory és Dex összenevettek.
-Van, ami sosem változik!

Vége a 4. fejezetnek!