"A játék elkezdődött!"

Maylu és Rumi épp' kitárgyalták a két nappal ezelőtti kelyzetet, illetve Maylu kérdésekkel árasztotta el a lányt, aki alig győzött válaszolni.
-Na mondd már! Mindent tudni akakrok!
-Kezdjük ott, hogy mindent én sem tudok! Ahhoz még elég sokat kellene tanulnom...
-Jaj, ne csináld! Tudod, mire gondolok!
-De már mindent elmondtam...
-Tudom, de olyan jó hallani, hogy neked legalább sikerült! Na meg nem mindennap hallok ilyeneket Chaudról! Párnacsata... hát ez új!
-Egyébként nem is volt olyan, mint amilyennek az elején elmondtátok...
-Jó, valamennyit javult a helyzet, de azért még senkinek sem nyílt meg ennyire.
-Hát igen. A tudás az tudás!- mondta Rumi színlelt önelégültséggel, mire mindketten nevetésben törtek ki.
-Az már igaz!- fűzte hozzá Maylu, és odament a számítógépéhez.- És már tudod, mit veszel fel? Négy nap, és itt lesz...
-Még nem tudom biztosan, de már vannak terveim. Állítólag nem kell nagyestélyi... E-mailed jött?
-Aha. Yai küldte.
-Mit ír?
-Azt, hogy ha tudunk, menjünk át hozzá, mert valami fontosat akar mondani.
-Ja... Hoppá, kapás van!- nyúlt Rumiko a megcsörrenő PET-je után.- Én is megkaptam.
-Akkor szerintem induljunk.

*****

Valahol Netcityben...
A két lány navije hasonló témát boncolgatott, mint operátoraik.
-Azért kicsit furcsa a helyzet. Teljesen be van zsongva... Mondjuk inkább legyen ilyen, minthogy tök pocsék hangulatban teljenek a napjai. Olyan aranyos!
-Képzelem... Bár azt még nem tudom, milyen lesz, ha Maylu is teljesen beleesik valakibe...
-Jó napot hölgyeim!
-Szia Suhanc!- köszöntek a lányok.
-Csak meg szeretném kérdezni, eljöttök-e Ms. Yai megbeszélésére?
-Milyen megbeszélés?
-Amiről e-mail is érkezett.-válaszolt a navi.
-Tényleg!- szólalt meg Roll, miközben a mellette megjelenő kis képernyőn matatott.- Ne haragudj, nem vettük észre!
-Rumiék már biztosan elolvasták a levelet... Persze, elmegyünk!
-Rendben, csak ennyit szerettem volna. Később még találkozunk. Sziasztok!
-Szia!- búcsúzott Angie és Roll.
-Vajon mit akarhat Yai?- gondolkodott a rózsaszín navi.
-Fogalmam sincs. De úgy is meg fogjuk tudni.

*****

-Mindenki itt van? Jó, akkor kezdem. Szóval; az Ayano-tech. szervez egy kis összejövetelt szerdára, ahol bemutatjuk a legújabb videojáték fejlesztésünket. Arra gondoltam, eljöhetnétek. És mivel a legjobb barátaim vagytok-ingyen jöhettek! Na mit szóltok?
-Nagyon király!- kiáltott fel Lan.
-Számíthatsz rám!- helyeselt Dex.
-Mi is ott leszünk!- mondta vidáman Tory, Maylu pedig egyetértően bólintott.
-Ne haragudj, de nem tudok elmenni.- sütötte le a szemét Rumi.- Tényleg bocs!
-Semmi baj.- "nyugtatta" Yai. A lány már épp' kezdett fellélegezni, hogy mentesül a további faggatózások alól, ám ekkor beütött a ménkü
-Hová mész?- kérdezte Lan.
-Személyes jellegű programom van!- felelte Rumiko; és olyan pillantást küldött a srác felé, amitől Lan azt kívánta, bárcsak összezsugorodhatna. JÓ picire.
-És mit fogtok bemutatni?- váltott gyorsan témát Tory.
-Egy új kalandjátékot. A legmodernebb technikával készült!- magyarázta Yai.
-Mi a címe?- érdeklődött Dex.
-Az majd csak ott derül ki.
-De te tudod, nem?- kérdezte Lan.
-Igen, tudom. De addig titok!- kacsintott a lány.- Még nincs olyan késő. Nem akartok netharcolni?
-Dehogynem!- ugrott fel Lan.- Megaman, készen állsz?
-Bármikor!
-Erre gyertek!- mutatta az irányt mosolyogva a házigazda.

*****

Hamar eltelt az a négy nap, s a kis csapat -ugyan egy fővel megfogyatkozva- Yai limuzinjában utazott a város legelőkelőbb étterme felé.
-Sajnos nem leszünk egyedül.- sopánkodott Yai.- Hiába ajánlottunk fel rengeteg pénzt, nem voltak hajlandók lemondani a szomszédos bálteremben lévő rendezvényt.
"Bálterem?! Te jó ég!"- Maylut rendesen fejbevágta a felismerés.
-És nem tudod véletlenül, kik lesznek a szomszédjaink?- kérdezte a tőle telhető legnyugodtabban.
-Nem tudom. Apám intézte a szervezést.
"Szegény Rumi! Na ennyit arról, hogy titokban akartad tartani..."
Néhány perc múlva meg is érkeztek, s hamarosan a szőkeség hangjától zengett az egész épület:
-Mit keresel itt?! Nem elég, hogy valaki mellénk tolakszik, ráadásul pont veled kell közösködnöm?!
-Nem én kértem, hogy ide gyere. Amúgy meg a két helység teljesen elválasztható.- Chaud a szokásos modorában válaszolt.- És, ha nem haragszol, most mennem kell!- azzal sarkon fordult, és belépett a bal oldali terembe.
-Menj csak!- kiáltott utána Yai, és berobogott a jobbra lévő rendezvényre.
-Van, ami sosem változik!- sóhajtottak a többiek, és követték barátjukat.
Maylu még vetett egy utolsó pillantást a háta mögé, de szerencsére nem találta, akit keresett.
Jól emlékezett Rumi szavaira:
"Nem akarom örökre titokban tartani! Csak azt szeretném, ha tőlem tudnák meg."
A találkozó rendben zajlott, s nemsokára eljött, amire a meghívottak a legjobban vártak: az új játék bemutatója.
-Köszöntöm önöket!- lépett az emelvényre egy magas, középkorú férfi.- A nevem Mr. Ayano, s szeretném önöknek bemutatni legújabb fejlesztésünket, az "Elveszett kastély"-t. A legmodernebb technikával készült; ötvöződik benne a logika, a harcikészség és a fordulatos cselekményt se hagyják figyelmen kívül! Ráadásul ebben a programban előtérbe kerül a battlechipek használata.
Az utóbbi mondatra általános meglepetés lett úrrá az embereken és naviken egyaránt.
-Ne aggódjanak, hamarosan mindenre fény derül. A kislányom, Yai fogja bemutatni önöknek, amire az imént céloztam... Yai, gyere fel az emelvényre! Yai... merre vagy? Elnézést kérek, fogalmam sincs, hová mehetett...
Miközben az Ayano tech. feje valami megoldást próbált találni, Lanék azon törték a fejüket, vajon hová tűnhetett a lány.
-Ti észrevettétek, amikor elment?- kérdezte Tory.
-Én végig azt hittem, ott ül a legelső sorban...- mondta aggódva Maylu.
-Próbáltam elérni Suhancot, de nem válaszol!- jelentette Roll.
-Skacok! Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem bűzlik a dolog!- szólalt meg Dex.
-Guttsmannek is bűzlik!- kontrázott navije.
-Akkor keressük meg őket!- adta ki a "parancsot" Lan; a többiek egyetértőn bólintottak, s mindannyian kisurrantak a teremből. Még pont jókor, mert a következő pillanatban bevágódott mögöttük az ajtó, s az elektromos zárak masszívabbak voltak, minthogy akaratuk ellenére bárki is kijuthasson a termekből. Mert időközben  a másik bálterem is átjárhatatlanná vált.
"Rumiko!"-kapta fel a fejét Maylu.
-Mi történt? Jól vagytok?- ütötte meg egy ismerős hang a fülüket.
-Rumi?!- döbbent le (Maylu és Roll kivételével) mindenki.
-Jesszus! Ti vagytok?- "Oh apám, hát ez kínos!"
-Rumi, minden OK?- tűnt fel egy újabb ismerős alak.
-Chaud?- képedt el mégjobban Lan, majd szemében gonosz fény csillant.- Szóval EZ az a bizonyos személyes jellegű program...
-Igen.- a lány igyekezett magabiztos maradni, de egyre vörösödő arca nem épp' erre engedett következtetni.
-És akkor mi van?!- mondta ellentmondást nem tűrő hangon Chaud.
-Semmi.- vonta meg a vállát Lan.- Ti dolgotok. Mér' szóljak bele?- látszott rajta, komolyan gondolja, amit mondott. Ruminak nagy kő esett le a szívéről.
"Egész' könnyen vették. Bár lehet, hogy csak a különös események az oka, de bízom benne, hogy nem... Hé! Valami nem stimmel!"
-Hol van Yai?- kérdezte idegesen Rumiko.
-Nem tudjuk.- felelte Tory.- Éppen őt indultunk megkeresni.
-És a PET-jén sem tudjuk utolérni!- fűzte hozzá Iceman.
-Hátha csak a mosdóba ment.- jegyezte meg Chaud.
-És emiatt kikapcsolja a PET-jét?- vitatkozott Megaman.- És a zárak aktiválását mivel magyarázod?
-Igaza van...-szögezte le Rumi, azután hirtelen elhallgatott.- Figyeljetek! Ti is halljátok?
-Mit? Én semmit sem hallok!- fülelt Dex.
-Pont ez az! Ha sierül is lenyugtatni az embereket, bizonyos mértékű alapzaj akkor is van. Az ajtókon nincs hangszigetelés! Piszok erős a zár, de a hangot átereszti!- kapcsolódott be a beszélgetésbe Angie.
Hirtelen az összes lámpa kialudt, s az egyetlen fényforrást a PET-ek, illetve a főbejárat fölötti fényújság jelentette, melyen a megszokott köszönőszöveg helyett most "A játék elkezdődött!" mondatot lehetett olvasni. Pár másodperc múlva új kiírás virított vörös betűivel: "Bejárat", és az egyik kisebb ajtó fölött -tőlük nem messze- felgyulladt egy apró lámpa.
-Mi lehet ez? Vírus?- mérgelődött Roll.
-Nem hiszem, ahhoz túlzottan megtervezett.- tűnődött Lan, és odasétált a kijelölt ajtóhoz. Nagy levegőt vett, majd óvatosan kinyitotta. Társai szótlanul követték.

*****

Útjuk egy szűk, sötét folyosón vezetett, ahol szintén kis fénypontok mutatták az irányt.
Rumi érezte, adrenalin szintje szép lassan az egekbe szökik. Nem volt eddigi életében mindennaposnak mondható az ilyesfajta kaland. Félt. Rettegett. Mi történt a bent rekedt emberekkel? Mi van Yaival? Mi történt egyáltalán?
Könnyek gyűltek a szemébe, de igyekezett elfojtani. Egyszercsak valami meleget érzett végigkúszni a hátán, majd az a valami a dereka köré fonódott. Felnézett, és Chaud arcát látta, amint egy bátorító mosolyt küld felé. Rumi letörölt egy legördülő könnycseppet, s ő is elmosolyodott; majd átölelte barátját, és így mentek tovább a jelzett ajtó irányába, mely egy monitorokkal teli szobát rejtett.
A helyiség nem volt túl nagy, kb. egy átlagos nappali méretének felelt meg. A szobában hat számítógép és egy összetett, több képernyőből álló óriásmonitor kapott helyet.
-Mind áram alatt van, de senki sincs itt! Vajon hová lettek?- nézett körül Maylu.
Amint az utolsó szó is elhagyta a száját, a helyiséget fény árasztotta el, s az összes elektronikai felszerelés bekapcsolt.
A nagy képernyő most külön-külön mutatta, hogy mi történik az épület részeiben: a két nagyteremben furcsa, füstszerű valami terjengett a levegőben, s a vendégek eszméletlenül hevertek a padlón. Egy másik szobában az étterem alkalmazottai összekötözött kézzel várták, mit tartogat számukra a sors.
Hirtelen valami motoszkálást hallottak az egyik íróasztal alól.
-Ki van ott?- lépett közelebb Lan.
Válasz nem érkezett, ám a zörej továbbra sem maradt abba.
-Azt kérdeztem, ki van ott?- a fiú már egész' közel volt a bútorhoz, mikor odabentről fojtott szavak érkeztek.
-Lan...? Te vagy az?
-Yai?
-Igen, én vagyok.- és pár másodperc múlva sikerült is kimásznia búvóhelyéről.- Rumiko! Te itt?
-Hát... izé... Aha! De te jól vagy?
-Nagyon aggódtunk!- mondta Maylu.
-Én jól vagyok, de Suhanc még mindig náluk van! Cserben hagytam...
-Ugyan Yai! Biztos vagyok benne, minden tőled telhetőt megtettél!- vígasztalta Tory.
-És tulajdonképpen mi történt?- kérdezte Dex.
-Kimentem az előtérbe levegőzni egy kicsit, és mikor indultam volna vissza, hátulról elkapott valaki, és egy rongyot szorított az arcomhoz. Ezután már csak arra emlékszem, hogy egy sötét szobában ülök, és ketten valami játékot említettek, meg valami kódot. De még nem jöttem rá, mire célozhattak. Mivel valószínűleg azt hitték, nem ébredtem még fel, nem is figyeltek rám. Nekem pedig sikerült kiszöknöm. De már csak útközben vettem észre, hogy nincs nálam a PET-em...
-Bravó! Én sem mesélhettem volna másképp!- mondta egy idegen férfihang.
-Ki maga?!- forgatta idegesen a fejét Lan.
-Hol van?- kiáltotta dühösen Maylu.
-Találjatok meg!- hallatszott ismét a hang. Most már pontosan be tudták határolni, honnan jött.
-Ott van!- mutatott Yai a képernyőkre, melyek most összeolvadva egységes képet mutattak.
-Nahát, le vagyok nyűgözve!- a vibráló, szemcsés adásban egyszercsak egy magas, csuklyás figura sziluettje jelent meg.
-Gyáva alak! Miért nem jön ide személyesen?- most már Chaud is kezdett ingerültté válni.
-Hidd el kölyök, addig jó nektek, míg csak így találkozunk!
-És mégis mi a célja ezzel?! Mit ártottunk magának?- kiabált Lan.
-Úgysem értenétek...- hangzott a lekicsinylő válasz.- De mindegy, hamarosan úgyis minden megváltozik...
-A többi vendéggel mi van?- lépett közelebb a monitorhoz Rumi.- Még... é... életben vannak?- minden egyes hanggal meg kellett küzdenie. A biztonsági kamera felvétele óta gyötörte a kérdés, de mégsem mert a legrosszabbra gondolni.
-Na végre egy okos kérdés! Az emberek gyarlók! Ti is egyből támadtatok, s csak egyikőtöknek jutott eszébe a bentrekedtek sorsa! Most is minek jöttetek erre a helyre?! Hogy holmi videojátékot bámuljatok! Fölösleges baromság! Pénzt kiadni ezért, hogy aztán a multicégek zsebeit tömjétek? Miközben, ha egy kicsit is nyitott szemmel járna mindenki, észrevehetnék, mi zajlik odakint valójában! Éhezés, nyomor! És ez nem játék, hanem a valóság! Ez ellen bármi áron tenni kell...
-Igaza van.- mondta csendesen Rumi.
-Mi?!- hökkent meg Lan, de a lány csendre intette.
-Ám még mindig nem válaszolt a kérdésemre.
-Élnek. Egyelőre... A gáz, amit belélegeznek, kis mennyiségben kábító hatású. De ahogy nő a dózis, egyre kevesebb az esély, hogy felébrednek. A világ megtudja majd, mi történt! És, hogy miért történt!
Az idegen eszelős kacagásban tört ki, s eltűnt az óriásmonitorról.
-Őrült...- sziszegte Maylu.
-Ki kell találnunk valamit, hogy kinyissuk az ajtókat!- szólalt meg Lan.
-Szerintem küldj be a rendszerbe, hátha találok valamit.- javasolta Megaman.
-Mi is megyünk!- mondták kórusban a többiek.
Miután mindannyian feltöltötték navijeiket, ők elkezdtek szétnézni az ismeretlen terepen.

Vége a 3. résznek!
:)

To be continued...