Egy barátság kezdete

Napfényes, júliusi szombat délelőtt köszöntötte Dentech city lakóit. Már elmúlt 11 óra, s mindenki napi teendőit végezte. Ám egy ház emeleti szobájában még mindig nyugodt csend uralkodott.
Lan Hikari -kihasználva a nyári szünet adta lehetőséget- vígan húzta a lóbőrt; és -ha rajt múlt volna- egész nap élvezte volna ezt az áldásos helyzetet. De egy apró tényezővel nem számolt: az asztalán álló számítógéppel, és a benne lévő navijével, Megamannel, aki szintén mélyen aludt, hiszen előző nap bőven éjszakába nyúltak a barátaikkal vívott netharcok.
-Lan! Ébredj! Már rég ott kéne lennünk!- kiáltott fel a navi, mikor felébredt, és meglátta az órát. A fiú csak mordult egyet, és a másik oldalára fordult.
-Lan! LAN! ÉBREDJ!... Ez így nem lesz jó... Ki kell találnom valamit... Megvan! Ez mindig bejön! LAN! EBÉDIDŐ!
-EBÉD? Hol?- ült fel hirtelen a fiú.- Mi az Megaman?- kérdezte navije arcát látva.
-Az, hogy Maylu és a többiek...
-Te jó ég! Elaludtam!- ugrott ki az ágyból Lan.- Ha most érnék oda, az is késő lenne! Miért nem ébresztettél fel?
-Próbáltalak!
-Ah! Mindegy!- rekordidő alatt magára kapta a ruháit, Megamant betöltötte a PET-be, és loholt lefelé az utcára.
-Kicsim, várj!- szólt utánna édesanyja.- Hová mész? Még nem is reggeliztél.
-A barátaimmal találkozom, de már így is nagyon elkéstem! Majd útközben eszek valamit...
-Legalább ezt vidd magaddal!- nyomott a nő Lan kezébe néhány süteményt.
-Kösz anya!- azzal a fiú kiviharzott a bejáraton. A ház előtt felcsatolta görkoriját, és nekiiramodott.
-Hé Lan! Nem ismerős a helyzet?
-Miért? Általában mindig elkések mindenhonnan.
-Tudom. De...
-Kösz!
-Emlékszel, hogy' találkoztunk Rumiékkal?
-Ja arra gondolsz? Persze, hogy emlékszem!

*****

-Apám! Higsby meg fog ölni!
-Lan, ha még mondjuk tegnap beszéltétek volna meg, megértem. De már egy hete, hogy modta!
-Pont ezért felejtettem el!
-Jah...- kapott a fejéhez Megaman.- Ez azért lefárasztott!
-Nem baj, biztos nem kések majd sokat...
-Már most 10 percnél jársz!
-Nem baj, Higsby megértő... Legalábbis remélem.... Már itt is vagyunk. Helló Mr. Higsby!- nyitott be a fiú egy kis chip-boltba.
-Á! Helló Lan!- köszönt a férfi.- Pont jókor érkeztél. Had mutassak be neked valakit!- mutatott egy (a polcok mellett álló) fekete hajú lányra, aki a szavak hallatán abbahagyta a battlechipek válogatását, és a kis társaság felé fordult.
-Szia Lan! Rumikonak hívnak. De hívj csak Ruminak.- nyújtotta a kezét a lány.- Már sokat hallottam rólad!
-Szia! Szóval te vagy az, akről Higsby mesélt.
-Igen, ő az.- folytatta a férfi.- Sokat beszélgettünk az elmúlt egy hétben, és szerintem jól kijöttök majd egymással...
-De hogy' ismertétek meg egymást?- kérdezte Lan.
-Egyszerűen csak bejöttem a boltba; és elkezdtünk beszélgetni, aztán ittragadtam.
-Viszont nem ezért hívatalak ide titeket. Hogy van Megaman?- fordult Higsby a fiúhoz.- Betartottátok, amit mondtam?
-Hááát...- vakarta ideges mosolyjal a fejét a Lan-Megaman páros.
-De tegnapra már teljesen jól voltam!- fűzte hozzá a navi.
-Erre valahogy számítottam...- sóhajtott a férfi.- Most hogy érzed magad?
-Jól vagyok. Bár egy kicsit mintha szédülnék... De nem vészes...- Megaman hirtelen térdre rogyott.
-MEGAMAN! Mr. Higsby! Mi történt?- Lan kétségbeesetten várta a válaszokat.- Eddig nem történt ilyen!
-Gyorsan töltsd fel Megamant a gépre! Rumi, tedd ugyanezt Angie-vel!
Mindektten bólintottak. A monitoron rögtön megjelent a két navi.
-Angie! Rajta; tudod, mi a dolgod!- szólalt meg a lány. Angie bólintott, és letérdelt a (most már csak feküdni tudó) Megamanhez.
-Csak maradj nyugodt. Mindjárt jobban leszel.- mondta; becsukta a szemét, és két tenyerét a navi fölé nyújtotta. Kezeiből fény kezdett áradni, ami kupolaszerűen beterítette Megamant.
-Mit csinálsz?- kérdezte aggódva Lan.
-Angie-nek megavan az a képessége, hogy meg tud gyógyítani másokat úgy, hogy átad valamennyit a saját energiájából.- felelte Higsby.
-De ettől nem lesz baja?
-Nem kell aggódni, meg sem fogja érezni.- válaszolt mosolyogva Rumi.- Mivel emellett regenerálódási képesseéggel is rendelkezik, nem lesz hiány az energiaszintjében. Ez harc közben sem épp' rossz dolog...
-Rendben, kész is vagyok.- állt fel Angie.- Kutyabaja!
-Öhm... mi történt?- ocsúdott fel Megaman félájult állapotából.
-Ezt én is kérdezhetném!- mondta Rumiko.- Mr. Higsby csak annyit mondott, hogy egy sérült navit kell helyrehozni. Az viszont már különös, hogy pont Megaman került ilyen helyzetbe...- a lány hangjából komolyság áradt.
-Lan a múlt héten összeakadt valakivel.- mondta Higsby.
-Valami "Next Generation" nevű társaságot emlegetett a navi, akivel harcoltam. Nagyon furcsa volt: az elején támadt, de azután csak védekezett, majd elmenekült.- folytatta Megaman.
-És miért kellet harcolnotok.
-A pasas betört a kórház rendszerébe, és azzal fenyegetőzött, ha nem teljesítik a követeléseket, tönkreteszik az elektromos hálózatot.- vette át a szót Lan.- Ráadásul nem csak üres fenyegetés volt , mert egy óra elteltével az egyik (általuk "kevésbé fontos"-nak minősített) részlegben meg is tették.
-Oh Istenem! Ez szörnyű! Tényleg.... A hírekben is volt...
-És ami Megamant illeti,- szólalt meg újra a férfi.- olyan vírust használnak, amely a teljesítménnyel egyenes arányban fejti ki a hatását. Ezért kellettek. Végülis egy nagy adag szerencse is közrejátszott.
-De erre miért kellett egy teljes hetet várni?- kérdezte a fiú.
-Mert ennyi idő alatt sikerült megírnom a programot, aminek segítségével Angie meg tudott gyógyítani. És, ha kérhetem, legközelebb, ha a lelkedre kötök valamit, azt tartsd is be!
-Megígérem! És bocsánat!
-Akkor mi megyünk is.-lépett oda a számítógéphez Rumi.
-Kösz a segítséget!
-Nincs mit!

*

-Na mit gondolsz?
-Nem is tudom...
-Higsby azt mondta, nyoma sem maradt a vírusnak!
-OK Lan. De csak egy menet!
"Na persze... Hiszem, ha látom!"- gondolta a fiú. Egyszercsak ismerős hangokra lettek figyelmesek.
-Angie figyelj, küldöm! Kiberkard! Battlechip bent és... FELTÖLTÉS!
-Kösz Rumi, jókor jött!
-Netnavi kilép.- közölte egy géphang.
-Ez az! Szép volt kislány!
-Helló lányok!- köszönt Lan és Megaman.
-Sziasztok!- viszonozták Rumiék mosolyogva a köszönést.
-Hogy vagy Megaman?- érdeklődött Angie.
-Kösz, jól!- felelte vidáman a navi.
-Szépen elintéztétek az előbbi ellenfeleteket! Mit szólnátok egy újabb kihíváshoz?
-Részünkről mehet!
-Akkor csatlakozás! Angie, Megaman! Energiát!
-Lányoké az elsőbbség!- szólalt meg cinkos mosolyjal Megaman.
-Ahogy kívánod!- azzal Angie támadásba lendült.
A lány nekifutott, és Megamantől néhány lépésnyire a magasba ugrott. Szaltózott, s abban a pillanatban, ahogy leérkezett, egy energiakorongot küldött ellenfele irányába. Ám a fiú sem volt rest, azon nyomban szétlőtte a lézerrel.
-Pallos! Battlechip bent, és... FELTÖLTÉS!
-Csak ne olyan hevesen!- reagált Rumiko.- Minibomba, teleport! Battlechpiek bent, és... FELTÖLTÉS!
"Na ezt kapd ki!"- gondolta Angie.
A minibomba okozta füst és a teleport elég jó megoldásnak tűnt. Ám Angie nem volt elég gyors a teleportálás után, és Megaman pallosa csúnya sebet ejtett rajta. A lány azonban cseppet sem törődött vele, sőt rögtön ellentámadásba lendült.
-Bénítósugár!- kiáltotta; a teste elé helyezett tenyere előtt megjelenő fénygömbből pedig egy karvastagságú fénnyaláb tört elő. Megamannek még idejében sikerült elugrania, de a jobb karját még így is eltalálta a lövés.
-A fene! Nem tudom megmozdítani!
-Angie! Jól vagy?- kérdezte Rumi.
-Igen, már kezdek is rendbejönni. Ne aggódj, csak küldj valami jó kis chipet!
-Meglesz! Már megy is: fénykard! Battlechpi bent, és... FELTÖLTÉS!
" A sérülése teljesen eltűnt... Persze, a regenerálódás! Lan említette! Akkor a kisebb támadásokkal csak az időt tudom húzni... Olyan helyzetbe kell hoznom, amiből nem képes kivágni magát!"- gondlta Megaman.
Mindkét fél derekasan küzdött, ám végül a fiú kerekedett felül: kihasználva az alkalmat, hogy Angie nem figyelt egy pillanatra, kibillentette az egyensúlyából; s még mielőtt a lány megmoccanhatott volna, a kardját Angie nyakának szegezte. A lánynak esélye sem volt. Behúnyta a szemét, és elmosolyodott.
-Te győztél. Gratulálok!
-De te sem voltál rossz!- segítette fel Angie-t Megaman.
-Kösz! A karod pedig néhány perc múlva rendbejön. Kicsit zsibbadni fog, de aztán teljesen elmúlik.
-Ügyes voltál!-nyújtotta a kezét Lan.
-Köszönöm!-fogadta el Rumi a kézfogást.
Mindketten kicsatlakoztak, és kiléptek az utcára.
-Had kérdezzek valamit!- szólalt meg Lan.- Mi volt az a  "bénítósugár"?
-Tudod, Angie képes átadni az energiájából...
A fiú bólintott.
-Ez olyan, mint a gyógyszer: ha jókor használja,segít. Viszont ugyanígy lehet fegyver is: ha túl sok az energia, egyszerűen lebénul az illető.
-Sőt, így akár törölhetek is...
-Micsoda?!- hökkent meg a két fiú.
-Ne aggódjatok, meg sem fordult a fejemben ilyesmi! Nemcsak azért, mert alapból nem teszek ilyet; hanem, mert arra valószínűleg én is rámennék. A bénítósugarat is csak komolyabb harcoknál használom, és akkor is ügyelek az energiamennyiségre.
-És van még ezen kívül másfajta alapfegyvered is?- terelte a szót Megaman.
-Van. Bár már láttad.
-És mi?- élénkült fel Lan.
-Nem mondjuk meg!- felelte Rumi, és jelentőségteljesen navijére kacsintott.- Majd a visszavágón meglátjátok!
-Már alig várom!
-Viszont, ahogy látom, jön a buszom. Sajnos mennem kell. Örülök, hogy találkoztunk!
-Rumi! Holnap délután átjöhetnétek hozzánk, ha van kedvetek! Megismerhetnétek a többieket!
-Öhm... Rendben! 90%, hogy elmegyek! A maradék 10 a szüleimen múlik. Kösz a meghívást! Sziasztok!

*

-Mikor jön az a lány, akiről beszéltél?- kérdezte egy alacsony, szőke hajú lány.
-Tegnap este még beszéltünk, és 5 órát mondtam, úgyhogy még van 10 perce.-felelte Lan.
Megszólalt a csengő, és néhány pillanat múlva megjelent Rumiko Mrs. Hikari társaságában.
-Akkor én magatokra is hagylak!- mondta mosolyogva a nő, és kiment fia szobájából.
-Helló...- Rumi úgy érezte, szíve menten kiugrik a helyéről; nagyon zavarban volt, és ez látszott is rajta.
-Szia!- köszönt vidáman Lan.- Rumi, Angie, ők a "többiek": Maylu, Dex, Tory és Yai. Ők pedig Roll, Gutsman, Iceman és Suhanc.- fejezte be barátai bemutatását.
-Hány éves vagy?- kezdeményezett Maylu.
-17.
-És hol laksz?- faggatózott tovább a lány.
-Dentech city külvárosában élek, de a városban járok iskolába.
-Hű, akkor biztos, jó korán kelsz!- álmélkodott Dex.
-Nem kell aggódni, azért annyira nem kelek korán. Különben meg már amúgy is megszoktam!- hangzott a felelet.
Miközben Lanék egész jól belemelegedtek, a navik is ismerkedtek a jövevénnyel. Angie-nek láthatóan könnyebben ment a kapcsolatteremtés, mint operátorának.
-Igen, nagyon szeretek harcolni! Otthon is sokat szoktunk a haverokkal!- válaszolt a navi Iceman kérdésére.
-És vettél már részt versenyen?- érdeklődött Suhanc.
-Még nem... Bár terveztük, de aztán mindig közbejött valami. Talán csak egy nagy levegő kellene...
-Pedig érdemes lenne megpróbálnod!- szólalt meg Megaman.
-Tényleg?...- sütötte le szemét a lány.
Érezte, kicsit el is pirult. Ám mikor felnézett, jókedve elhalványult: Roll, aki eddig is igen szótlan volt, most elég ingerültté vált.
"Mi van azzal a lánnyal? Egész idő alatt meg sem szólalt, mos meg... Várjunk csak! Akkor lett ilyen, amikor Mega... Á! Már értem!"- Angie halványan elmosolyodott.- Te szeretsz harcolni?- fordult Roll felé.
-Hát... Igen...- felelte tétován a lány.
-Roll! Jól vagy?- kérdezte aggódó arccal Megaman.
-Persze, minden rendben!
A kérdés talán varázserővel bírt, mert innentől Roll jégcsap-modora fokozatosan enyhült, s néhány perc múlva pont a két lány volt olyan, mintha világéletükben ismerték volna egymást.

*****

-Életem egyik legjobb összejövetele volt!- mondta Lan, miközben igyekezett minél gyorsabban a megbeszélt helyre érni.
-Hát igen!- bólintott Megaman.- Teljesen egyetértek!
-Szerinted nagyon dühösek lesznek?
-Hááát... nem tudom, de szerintem ne számíts semmi jóra!
-Na végre! Itt vagyunk.
Kinyitotta az étterem ajtaját, s abban a pillanatban barátai egybehangzó rosszallásának kereszttüzében találta magát:
-LAN! MÁR MEGINT ELKÉSTÉL!

Vége a 2. résznek!
:)