Találkozás

Délután 6 óra volt, zuhogott az eső, s a cseppek monoton kopogásába csak egy-egy siető autó csempészett némi színt. Az utca üresen kongott.
-Épeszű ember ilyenkor ki sem mozdul otthonról... Majd' megfagyok!
-Na látod! Mondtam, hogy hozz ernyőt magaddal! De te: neem, ma biztos, hogy nem lesz eső...
-Kösz Angie! Így is gáz napom volt, és még te is ráteszel egy lapáttal! Tényleg tök rendes vagy! Különben is; te könnyen beszélsz, hiszen a PET-ben vagy, és nem fagysz ha... HAPCI!
-Halálra?- kérdezte az Angie-nek szólítot hang.
-Hehe... nagyon vicces...- mormogta a lány.
Kis híja volt, hogy rendesen kiossza a navijét, de tudta, hogy ez az "összetűzés" csak a mögöttük álló fárasztó nap eredménye.
Kis ideig némán ballagott irányító és navije. A lány magas volt; hosszú, fekete haját lófarokban hordta. Világoskék farmerdzsekit, farmernadrágot és fekete cipőt viselt. Máskor dús, tömött frizurája most csapzottan simult átázott ruháihoz.
-Figyelj Rumi! Tényleg nagyon meg fogsz fázni!
-Tudom.- váltott a lány hangnemet, viszonozva a másik aggódását.- Viszont mit tudok csinálni?
-Kezdetnek az az árkád is megteszi. Állj alá!
-Melyik? Hogyan látsz te ilyeneket?- vette elő Rumi a PET-jét az övtáskájából.
-A PET-tartó nem zár hézagmentesen!- kacsintott Angie. A navinek piros-narancssárga páncélja, piros sisakja, kesztyűje és csizmája volt. Zöld haját két fonott copfban hordta, fufruja rakoncátlanul ki-kikandikált sisakja alól.
-Hallod-e, a röntgen hozzád képeste kismiska! De köszi!
Már legalább negyed órája a kissé szárazabb helyen ácsorogtak, ám az eső nemhogy csendesedett volna, kész viharrá kerekedett.
-Ilyen a mi szerencsénk!- sóhajtott Rumi.
Ekkor ajtónyikorgást hallott, pontosan a háta mögül. Pillanatok alatt megfordult. Egy -nála fél fejjel magasabb- fiú állt előtte. Jégkék szemeiből semmilyen érzelmet nem lehetett kiolvasni.
-He... helló...- rebegte a lány. Egyrészt, mert egy kissé megijedt, másrészt pedig mert letaglózta a látvány. Ugyanis a srácot nem épp' a rosszabb fajtából szalasztották.
-Mit keresel itt?- a fiú hangja hidegen csengett.
-Pont elkapott az eső, és ez volt az első száraz hely, amit találtam. De, ha zavarok, azonnal továbbállok; úgyis, mintha enyhülne valamelyest az idő... HAPCI! Bocs, asszem megfáztam...
-Gyere be, még a végén rám kenik, hogy miattam betegedtél meg.
-Mi? Hogy?
-Gyere már! Mielőtt meggondolom magam!
Rumi bólintott, és belépett az épületbe.

*****

-Ez óriási! Kinézetre és méretre is!- ámult a lány.
-Küldtem e-mailt anyukádéknak!
-Kösz Ang!
-Kik ezek Chaud?- kérdezte egy ismeretlen hang.
-Ne aggódj Protoman, csak két ázott ürgét hoztam.- szólalt meg ironikus hangon a fiú, miközben felvett egy piros PET-et a közelben lévő üveg-dohányzóasztalról.
"Majd adok én neked ázott ürgét, hogy attól koldulsz!"- fortyant fel a lány, de jobbnak látta, ha sértettségét nem most vezeti le.
-Bocs! Milyen bunkó vagyok, még be sem mutatkoztunk: az én nevem Rumiko Arakashi és ő itt Angie.
-Helló!- integetett mosolyogva a navi.
-Chaud Blaze, ő pedig Protoman.- nyújtotta a kezét a srác, ám látszott rajta, ezt pusztán formalitásnak tekinti.
-Várjunk csak!- csillant fel Rumiko szeme.- AZ a Chaud Blaze?! A Blaze Quest Games... szóval... akkor...
-Igen, én vagyok a helyettes igazgató. De nem nagy ügy.- még mindig szenvtelenül beszélt a jövevényhez, ám belül érezte, kicsit zavarba jött. Még mielőtt bárki bármit csinálhatott volna, megcsörrent a lány PET-je.
-Ne haragudj! Ígérem, egy perc alatt lerendezem!- mondta mosolyogva Rumi.
-Csak tessék!- vonta meg a vállát Chaud, és pár lépést odébb sétált.
-Szia Maylu! Bocs, de nem tudok elmenni! Igen belekeveredtem. Pont a kellős közepébe. Majd később elmesélek mindent. Angie-t azért beküldöm. Szia! Ja és üzenem Lannek, hogy tőle külön elnézést kérek, tényleg nem akartam kimaradni! Szia, és érezzétek jól magatokat!- a lány megnyomott egy gombot, majd a srácra nézett.- Használhatom az egyik csatlakozót?
-Igen, persze...
-Kösz!- azzal a hozzá legközelebbi telefonhoz sietett, és feltöltötte a navijét, aki egy "Bye!" kíséretében sárga fénycsóvaként eltűnt a kis LCD kijelzőről. Rumi kihúzta a zsinórt, behunyta a szemét, és mélyet sóhajtott. A teremben kínos csönd állt be, amit végül a fiú tört meg.
-Gyere, kapsz valami száraz ruhát.
Rumiko végignézett magán, és ekkor vette észre, hogy nemcsak a ruhái, hanem a terem többi része is, ahol járt, csurom vizes volt. A fiú elindult az emeletre, a lány követte.
A bejárattal szembeni lépcsősor egy idő után kétfelé vált, ők a jobboldalin mentek tovább. Egy barnára festett, szintén barna szőnyeggel borított folyosón egyszercsak benyitottak az egyik ajtón.
Ha Rumi esetleg egyedül tévedt volna ide, akkor is rögtön tudta volna, hogy egy fiú lakik a szobában. A ház többi részéhez képest itt nem uralkodott annyira pedáns rend, de azért túl nagy rumli sem volt.
-Vedd fel ezeket, odakint megvárlak.- nyomott a srác a lány kezébe egy fekete pólót és egy szabadidőnadrágot; mindkettőn látszott, hogy rá kb. 2 éve kicsi. Már épp' csukta volna maga mögött az ajtót, mikor Rumi utánnaszólt:
-Chaud!
-Tessék!
-Csak... Köszönöm!
Chaud csak hümmögött egyet, és becsukta az ajtót.
"Ezt >szívesen<-nek veszem!"- gondolta a lány.

*****

Néhány perc múlva nyomódott a kilincs, és Rumiko kilépett a folyosóra. Mivel közvetlen' az ajtó előtt nem látott senkit, elindult arra, amerről jött.
-Mögötted.
Rumiban egy pillanatra megállt az ütő.
"Hogy arra a bizonyos helyre mennél! A frászt hoztad rám!"
-Ha kérhetem, máskor kevésbé okozz szívgörcsöt!- fordult meg a lány.
Chaud háttal a falnak dőlve állt, szeme csukva volt és önelégülten mosolygott.
-Bocs, nem akartalak megijeszteni.
-Vajon miért érzem úgy, hogy nem gondolod teljesen komolyan?!
A fiú már készen is állt a válasszal, viszont olyat tett, amit nem kellett volna: ránézett Rumikora.
-Még jó... hogy nem dobtam ki ezeket.- mondta. Nem akarta mutatni, de látszott rajta, hogy zavarban van. A lányon tökéletesen álltak a ruhadarabok.
-Ja... a nadrág picit rövid volt, ezért felhajtottam. Ugye nem baj?- Rumi érezte, egyre jobban elpirul.- Így olyan, mintha direkt ilyen lenne.
-Nem... dehogy...
-Öhm... a vizes ruhákat hová tehetem?
-Hagyd csak, majd a személyzet elintézi. Kérsz valamit?
-Hát... egy kakaó jól esne, ha nem baj.
-Rendben.

*****

Néhány perc múlva már a földszinti étkezőben ültek; és várták, hogy elkészüljön a kakaó.
-Szóval ismered Lan-t.- szólalt meg Chaud.
-Igen. És... végülis közvetve téged is ismerlek.- felete Rumi.- Bizony, a híred megelőzött!- tette hozzá cinkos mosolyjal.
-Ühüm... És hova mentetek volna?
-Megbeszéltük, hogy hármasban ellógunk a játékterembe. De jött az eső... Nem baj, úgyis rájuk fért már egy kis egyedüllét. Angie meg majd csak kitalál valamit, hogy leléphessen. Bár Lan, amilyen mafla, biztosan nem esik le neki.- ingatta a fejét Rumiko.- De te erről nem tudsz!
-Lakat a számon.
-OK!- kacsintott vidáman a lány.
"Remek! Haladunk! Most már csak 10 citrommal ér fel a kedve."
-Az itala, kisasszony!
-Tessék? Hol? Mi?- riadt meg Rumi.- Oh, elnézést kérek! Köszönöm szépen!- vette el a bögrét az inas tálcájáról. Ekkor furcsa hangot hallott, tőle jobbra.
-Hé! Nem ér a kicsit kinevetni!- "háborodott fel" a lány.- Nem vagyok hozzászokva a "kisasszony" megszólításhoz!
"Ugyan még csak kuncog, de elég jó eredmény az itt eltöltött időhöz képest. Ügyes kislány vagy te Rumiko!"
A kedves jelenetet Protoman szakította félbe:
-Chaud!
-Mi az Protoman?
-Édesapád látni akar. A dolgozószobában vár. Azt üzeni, sürgős.
-Értem.- sóhajtott a fiú, s arca újra elkomorult.- Mondd meg, hogy máris megyek.
-Tessék! Még nem ittam bele.
-Idd csak meg. Ha gondolod itt is maradhatsz, de szerintem a szobám kényelmesebb.
Rumi bólintott, és nézte a távolodó fiút.
"Szegény! Így már kezdem érteni, miért olyan rosszkedvű... Én sem lennék túl boldog, ha a legváratlanabb pillanatokban ugráltatnának."

*****

-Szia!- köszönt vidáman a lány, mikor Chaud belépett a szobába; Rumiko épp' az ágyon ült.
-Szia!- viszonozta a fiú a köszönést, és ő is fáradtan az ágyra huppant.
-Jól vagy? Elég rosszul nézel ki...
-Csak fáradt vagyok.
-Hát nem csodálom! Majd' két órát elvoltál! Ekkora balhét csináltál, hogy így kiosztott?
-He? Te meg miről beszélsz?
-Miért? Nem egy kiadós fejmosásról jössz éppen?
-Nem. Üzleti ügyben hivatott, mint igazgatóhelyettest.
Ruminak szüksége volt pár másodpercre, hogy megeméssze az infót.
-Azt mondod, hogy 17 évesen...
-18 vagyok, és ezt már az elején is mondtam. Azt hittem, Lan ezt is mesélte.
-Mesélte... mesélted... De azt hittem, kamu. Chaud, ez így nem jó! Tönkre teszed magad!
-Ne szólj bele!
-Idefigyelj! 18 évesen még bőven buliról bulira kéne járnod, nem pedig az apádnak pattognod!
-Az apámat hagyd ki ebből!
-De... Rendben, ne haragudj! Semmi közöm hozzá.
Néhány órának tűnő pillanat múlva a srác törte meg a csendet.
-Bocs, nem akartam kiabálni.
-Inkább nekem kéne bocsánatot kérnem, túl messzire mentem...
-Öt éves voltam, mikor anyám meghalt. A temetés minden egyes pillanatára úgy emlékszem, mintha csak egy órája lett volna. Apám azóta teljesen a munkába temetkezett, mintha ez bármit is megváltoztatna... De neki így volt könnyebb. Ezt rajtad kívül még senkinek sem mondtam el.- a fiú csak bámult maga elé, mintha saját magának mesélne.
Rumi odahajolt hzozzá, és átkarolta a vállát.
-Kérlek, ne haragudj!- suttogta.- Olyan dolgokba ártottam bele magam, amibe valóban nem kellett volna beleszólnom...
-De nem akartál rosszat...-felelte csendesen Chaud.- Csak egy valamire kérlek!
-Mire?- hajolt távolabb a lány.
-Erről te nem tudsz!
-Lakat a számon!- mondta (most már mosolyogva) Rumiko.- Ám... én is megkérhetlek valamire?
-Mire?- nézett a fiú Rumira, aminek az lett az eredménye, hogy egy párna landolt az arca kellős közepén.
-Máskor figyelj jobban!- kacsintott a lány. Chaud döbbent képét látva azonban (hiába próbálta visszatartani) kitört belőle a nevetés.- Hallod-e! Látnod kéne magad...- ám ebben a minutumban őt találta el egy párna.
-Na! Ki figyeljen jobban?!
-Hé! TE! Majd adok én neked!
-Állok elébe!
Röpködtek az ágyneműk, és rég nem hallott nevetéstől lett hangos a Blaze-rezidencia.

*****

Reggel Chaud ébredt fel elsőnek. Megpróbált felkelni, de valami visszatartotta. Elfordította tekintetét, hogy lássa, mi akadályozza. Mikor rájött, elmosolyodott: Rumi feje a vállán nyugodott, bal karjával átölelte a fút. A srác ugyanazt érezte, mint mikor előző este Rumiko vígasztalni próbálta, és ugyanazt kívánta: bárcsak soha ne érne véget ez a pillanat. De (mint minden) ez sem tartott örökké.
A lány ébredezett, s a türkisz-szemek lassan kinyíltak.
-Szia...- köszönt Rumi álmatag hangon.
-Szia.
-Mennyi az idő?
-Fél 7 van.- nézett a srác az éjjeliszekrényen heverő vekkerre.
-Korán van!- morgott Rumiko.
-Nem én keltettelek fel!
-Tudom... De akkor is korán van...- hirtelen elöntötte a vörösség. Most vette csak észre. hol fekszik.- Jaj, bocs! Nem akartam...- Rumi fel szeretett volna ülni, de a fiú nem engedte.
-Várj! Ne menj... Örülök, hogy itt vagy.
-Chaud...- nézett a lány a srác szemébe. Chaud végigsimította Rumi arcát, mindketten tudták, mit akarnak. Szájuk összeért, s átadták magukat az érzésnek, mely teljesen hatalmába kerítette a két fiatalt. Úgy érezték, szükségük van egymásra, akár a levegőre.
-Szeretlek Rumi! Tudom, hihetetlenül hangzik egyetlen este után, de...
-Ssss... Miért mentegetőzöl?
-Csak... Még... még mindig nem vagyokbenne biztos, hogy mindez valóban megtörténik...
-Hidd el,- felelte mosolyogva Rumiko.- biztos lehetsz benne!

*****

-Máris menned kell?
-Szívesen maradnék még, de muszáj hazamennem.
-Dehát... már beszéltél a szüleiddel telefonon. Tudják, hogy jól vagy...
-Persze, de azért jobb' szeretnek a szemüknek hinni.
-Öhm... Nem akarok beleszólni, de otthon azt mondták, hogy legkésőbb háromra érj haza. Már egy óra van, és ilyenkor gyakran bedugulnak az utak!
-Na, megszólalt a határidő-naplóm.- vette ki a lány a PET-jét az övtartójából.- Viszont igaza van. Kösz Ang!
-És mit szólnál hozzá, ha hazavinnélek?
-Köszi Chaud... De nem akarlak feltartani...
-Akkor másképpp fogalmazok:- karolta át a fiú Rumi derekát.- Elvigyelek vagy elvigyelek?
-Ez esetben, azt hiszem, az előbbit választom.- felelte "nagy komolyan" a lány.
-Ezt a választ vártam!
-Akkor jó.- mosolygott Rumi.
Már indult is volna ki a főbejáraton, ám Chaud hirtelen másik irányba terelte. Hamarosan egy nagy mélygarázsba érkeztek, ahol a csempézett falak között méregdrága limuzinok sorakoztak. A srác elindult az egyik autó felé, de nem állt meg ott, hanem belépett a kocsi mögé. Rumi tétován utánnaindult, alig bírt betelni a gyönyörű luxusjárművek látványával.
-Te jó ég! Hisz' ez csodaszép!- kiáltott fel, mikor odaért Chaudhoz. A fiú egy tűzpiros, metálfényű motornak támaszkodott.
-Az enyém. Lassan egy éve, hogy megszereztem a jogosítványt.
-Wow! Nagyon klassz!
-Tessék, ezt vedd fel!- nyújtott át a srác Rumikonak egy fekete bukósisakot.
Már mindketten a motoron ültek, de Chaud valamiért még habozott.
-Rumi...- szólalt meg kisvártatva.
-Tessék.
-Jövő héten bankettet renderzünk, és arra gondotam, lenne-e kedved eljönni...
-Köszönöm a meghívást! Szívesen elmegyek.- felelte mosolyogva Rumiko, a fiú válasza szintén egy széles mosoly volt.
A lány átölelte a srácot.
-Indulhatunk?- kérdezte Chaud.
-Aha!- mondta vidáman Rumi.
A gép felberregett, a garázskapu kinyílt, s a két fiatal kihajtott a vakító napfénybe.

Vége az 1. résznek!
:)