A másolat               „A fenébe!” –szitkozódott magában Peggie. „Miért kellett leállnom annál a boltnál?! Jaj neee! Egy újabb zsákutca!”             Azzal visszafordult.             –Sarah! Hol vagyok? –kérdezte operátorát. De nem kapott választ.             –Peggie kezdett ideges lenni.             „Nyugi kislány, nem kell felhúzni magad, ezerszer voltál már ilyen helyzetben!” próbálta magát megnyugtatni.             Hirtelen hangokat hallott. A zsákutcát rég maga mögött hagyta. Most valahol egy sikátorban volt. A főút zsongása már rég nem jutott el hozzá.             Elindult arra, amerre a beszélgetőket sejtette. Ahogy közeledett, egyre élesebben hallotta, miről beszélnek, de még így sem értette pontosan. Abban viszont biztos volt, hogy egy férfi meg egy lány tárgyal. És a lánynak valahogy ugyanolyan hangja volt mint neki…   ***             –Biztos jó ötlet volt magukra hagyni őket? –kérdezte Maylu.             –Mi bajuk lenne NetCityben? –ásított Lan. –Két teljes hete egy navit sem töröltek abban a városban.             –Az nem jelenti azt, hogy ma pont nem fog történni semmi. –jegyezte meg Sarah. –De remélem igazad van, mert Peggie még nem ismeri annyira a várost, így nem tud tájékozódni, és könnyen eltévedhet.             –Szerintem eleget voltak egyedül, csatlakoztassuk ki őket. –javasolta Tory.             –Előtte menjünk ki hócsatázni! –kiáltott Lan, és felugrott. –Egyébként is esik.             A többiek követték a példáját, és 5 perc múlva már mindenki a hóban fürdött, megfeledkezve az időről.   ***             –Mi a feladat?             –Először iktasd ki azt a lányt MegaMan közeléből. De ne fogjanak gyanút, különben lőttek a tervnek.             –És utána?             –Okozz egy kis felfordulást. Úgy, hogy MegaManre senki se figyeljen. Akkor csald ide. Mindegy hogy hogyan csinálod, a lényeg, MegaMan itt legyen ebben a börtönben. –csettintett egyett az újjával. Éles villanás, és előttük egy ketrecféle jelent meg. A rácsairól, lerítt, hogy szinte lehetettlen kiszabadulni közülük.             Peggie mind ezt egy szellőzőnyíláson keresztül látta. Alig várta, hogy megnézhesse a felbérelt lány arcát. Bár már abban sem volt biztos, hogy egyáltalán látni fogja, vagy ha igen, akarja–e ezt egyáltalán. A lány megint megszólalt.             –Jutalom? Azt ne mond, hogy ingyen kell csinálnom.             –Örülj, ha nem töröllek ki, hiszen nincs értéked. –majd mosolyogva hozzátette –Hiszen csak egy másolat vagy.             „De kinek a másolata? Vagy az enyém, vagy Rollé. De ez akkor is akkora szemétség! Kihasználni ilyen gyermeteg módon másokat, már több a soknál. Azonnal szólnom kell MegaMannek!” gondolta Peggie.             Elfelejtette viszont, hogy a jelek nem csak a harcban segítenek, hanem az erősebb érzelmek és indulatok hatására is működésbe lépnek. Így nem csoda, hogy a lenttartózkodók észrevették azt a (rácsoknál is fényesebb) villanást, ami ezzel járt.             –Ő az!             Pár pillanat múlva senki nem volt lent.             Peggie először rá sem jött mibe keveredett.             „El kell tűnnöm innen!” jutott eszébe.             Gyorsan felállt, de mielőtt megfordulhatott volna, megszólalt mögötte valaki.             –Elkéstél. Akármit csinálsz, nem mész vele semmire.             Peggie megpördült. Csak annyit tudott, hogy aki mögötte áll, biztos az a lány, akit az előbb látott lent. Nem tudta, mire számítson.             A látványtól kis híján elsikoltotta magát. A navi pont úgy nézett ki, mint ő. Majd hirtelen elmosolyodott.             –Csak egy másolat vagy. –jegyezte meg.             –Talált. –biccentett a lány. –Egy olyan másolat, ami jobb az eredetinél.             –Az eredetinél semmi sem jobb.             –Akkor itt áll előtted az élő példa arra, hogy ez nem igaz.             Peggie maga is meglepődött azon milyen nyugodtan beszélgetnek. Közben szép lassan elkezdett körözni oldalra. A másolat ugyanugy tett.             –Miért csinálod ezt? –kérdezte.             –Nem mindegy?             –Egyálatlán nem!             –Pedig szerintem igen.             Hirtelen erős ütést érzett a tarkóján. Utána már nem látott semmit…   ***             –Megtaláltátok? –kérdezte MegaMan.             –Nem. Pedig mindenhol néztük.             –Ott van! –kiáltott Roll, és a tömeg felé mutatott. Valóban, Peggie ott bóklászott céltalanul. –Menjünk oda!             Elkezdtek futni felé, de a lány már el is tűnt az egyik mellékutcában.             „Vajon hová mehet?” gondolkodott magában MegaMan.             De erre már nem sok ideje volt gondolni.             Tíz perc múlva már egy sikátorban voltak, fogalmuk sem volt, hogyan kerültek oda. Még látták, amint Peggie bemegy az egyik épületbe.             „Túl magabiztos!” jutott eszébe MegaMannek. De amikor már mindenki bent volt, elfelejtett mindent.             Alig láttak valamit, olyan sötét volt.             –Áááá! –MegaMan felkiáltott. Valami volt előtte amit nem látott, viszont hasra esett benne. Feltápászkodott. –De hisz ez Peggie!             A lány eszméletlenül feküdt a földön. Tarkóján egy kisebb dudor emlékeztetett rá, hogy kapott egy erős ütést.             Hirtelen megjelent körülöttük egy ketrec. A rácsok felfénylettek.             –Mi ez? –kiáltott dühösen MegaMan.             –Látom besétáltatok a csapdámba. –jegyezte meg egy gúnyos hang a hátuk mögött. –Nem hittem volna, hogy bedőltök egy ilyen ócska trükknek!             –Ki vagy?             –Azt hittem felismersz! –nevetett. –Hát jó.             Előrelépett. A rácsozat megvilágította az arcát. Roll felsikoltott. Előttük ott állt Peggie pontos mása.             –És én most itt hagylak titeket. Úgyis dolgom van.   ***             –Peggie! Kellj már fel!             A lány lassan kinyitotta a szemét. Megrázta magát.             –Ti meg mit kerestek itt?             –Azt hiszed nem vesszük észre, ha két órára eltűnsz? –nevetet MegaMan megkönnyebbülten.             Pár perc alatt Peggie erőre kapott.             –Hogy fogunk kijutni innen? –kérdezte Roll.             –Azt hiszem én tudom. –mondta csendesen Peggie. –Álljatok hátrébb.             –Mire készülsz?             De a lány nem válaszolt.             –Tripla vízgömb! –kiáltotta. Hatalmas dördülés. A porfelhő lassan oszlott.             A ketrec oldalán egy óriási lyuk tátongott.             –Látványos volt. –jegyezte meg Suhanc elismerően.             –Erre most nem érünk rá. Bármelyik percben itt lehet valaki.             Futottak ki, ahogy csak bírtak. Amikor már biztonságban értezték magukat megálltak.             –Egyáltalán mi ez az egész, miért és hogyan másoltak le téged, és hogy kerültünk bele ebbe az egészbe? –tört ki MegaManből minden egyszerre.             –Nem tudom mi a tervük, ahogyan azt sem hogy, mikor és hol másoltak le engem. –válaszolt gyorsan Peggie. –De azt tudom, hogy el kell kapnunk azt a másolatot, különben nagy baj lesz. És nem csak…             Már nem tudta befejezni a mondatot. Valaki a főutca irányából sikított.             –Ajaj. És én még azt hittem nyugiban leszünk. –sóhajtott a lány. –Gyerünk.